Magus : "Undorító Karakterek Interkontinentális Uniója" |
"Undorító Karakterek Interkontinentális Uniója"
Roger M. Wilcox fordító:Kergiz 2005.02.28. 22:15
Na ez az a kisnovella, kiskönyv -mindegy minek nevezzük, mert nagyon jó- amin sokat röhögtem. Angolhumor, de én bírom, csak ajánlani tudom... Meféri szánni rá egy fél órát!
"Undorító Karakterek
Interkontinentális Uniója" (International Union of Disgusting
Characters)
Írta / written by: Írta: Roger M. Wilcox (A honlapon az IUDC, Sick Kids és IPDC mellett a
történetekben szereplő karakterek leírásai is megtekinthetők!) A
fordítást elkövette / translated by: KerGiz.
Észrevételeidet ide küldd.
# 1. fejezet
- "Hó, hó, Ringman!" - gúnyolódott a
fénylő páncélos lovas. "Tudod, hogy nincs esélyed velem szemben!"
A szakállas célpont kifutott a hosszúkard
pengéjének hatótávolságából. A menekülő páncélos alak összeszorította a fogait,
és kiköpött: "Majd meglátjuk, Peter Perfect!"
Ringman, a szakállas kesztyűs mutató- és
középső ujját szájába vette, és fütyült. A szomszédos bokrok felsusogtak, ahogy
előrontott egy harci ló fénylő fémpáncélban. Ringman az egyik lábát a bal
kengyelbe tette, és felszállt; saját fénylő páncélja csörgött, nekiütődve a ló
adamantit-ötvözet vértjének.
- "Csak nem azt gondolod, hogy a
csatalovad hozzá tud segíteni, hogy legyőzz _engem_?" - mondta Peter Perfect, a
simára borotvált. "A felszentelt pengém foszlányokra hasít!" - és felemelte a
kezében levő kardot. Egyike volt azoknak a kiveteles mágikus típusoknak, amelyek
_nem_ sugároztak fényt.
Ringman szilárdan megállt. "Ahogy az _én_
felszentelt pengém!" - a penge amit előhúzott, fénylett; valójában erős
fehéres-zöldben pulzált, és kicsit zümmögött. "Prometheus" - szólította meg a
kardot. "Mutasd meg ennek az önjelölt lovagnak, mit tudunk!"
- "Úgy érted, _én_ mit tudok" -
tiltakozott a kard. Ragyogó pulzálása tökéletesen összhangban volt hangja
emelkedésével és süllyedésével.
Peter Perfect futólag végigpillantott a
testén. Az elkezdett magától mozogni. "Hé -- mi a?!"
- "Prometheus telekinetikus fogságában
vagy. Jobban teszed, ha megadod magad, mielőtt 512 láb/másodperces sebességgel
nekihajít egy fának."
- "Nem, ha mágikusan semlegesíteni tudom
a hatást" - mondta Peter Perfect, gesztikulált és semlegesítette. Pontosan a
lova nyergébe esett. "A kutyafáját!" - gondolta Ringman. "Az egy harmadik szintű
varázslat. Hol kapott annyi tapasztalatpontot, hogy ..."
Peter Perfect leeresztette a szemöldökét
és a fejét, miközben szúrósan nézett Ringman-re. Hirtelen tágra nyitotta a
szemét, és kúpalakú sárga hullámban mentális erő tört elő a homlokából és elérte
Ringman-t és a lovat is. A páncélos férfi letette a mentődobását; a lova
elhibázta és összeesett.
Ringman csodálkozva felkelt és a ló
nyakához ment, hogy ellenőrizze a pulzusát. Nem volt. Az alsó állkapcsa
reszketett, ahogy lassan visszafodult Peter Perfect felé. "Megölted... egy lovag
... harci ménjét! Te nevezed magad törvényes jónak!?!!"
- "Nem, én a lovagiasság mintaképének
hívom magam."
- "ÁLLJ KI ÉS HARCOLJ, TE GYILKOS!"
Ringman előretartott mágikus pajzzsal rohamozott.
Peter Perfect leszállt a lóról, és
hagyta, hogy a lova páncélja felfogja Ringman első csapását, amely hatástalan
volt. A simára borotvált lovag megkerülte az állatot, és hatalmas ütést mért
Ringman-re a pajzsával, ami Ringman-t megszédítette.
- "Egy titán ereje van benne" - gondolta
Rigman miközben hátrabukfencezett. A páncélja erősen zörgött, de nem húzta
vissza, amikor visszanyerte az egyensúlyát. "Mikor volt a utoljára, hogy
befizetted a dézsmádat" - kérdezte Ringman miközben rohamozott és ütött. A
bónuszaival együtt (+2 az erőből és a +5 a szent bosszúálló miatt) végül is
átütötte Peter Perfect -10-es vértezetosztályát; Peter Perfect megsebesült a bal
vállán.
- "Jajj" - hördült fel Peter Perfect,
megtapogatva a sebet. "_Senki_ nem ússza meg, ha több mint 10 sebpont sérülést
okoz nekem!" Támadott és csapott, tévedésből Ringman +4-es pajzsát találva el az
ágyéka helyett.
De az erő elég volt ahhoz, hogy ismét
feldöntse Ringmant. Peter Perfect az áldozata fölé állt és ismét felemelte a
kardját. Ringman elbújt a pajzsa mögé, amely felfogta a csapást -- pontosan azon
a helyen, ahol az előbb megütötték. Egy nagy repedés húzódott végig a pajzs
közepén.
Dühvel a szemében, Peter harmadszor is
felemelte a kardját. Csillámló kék mintázatok indultak ki a derekán levő fém
övből, fölfelé a testének jobb oldalán és bele a szent bosszúálló pengéjébe,
megadva neki egy titán erejét, amire szüksége volt. A kard lecsapott mint egy
meteor, ugyanarra a helyre ahová már kétszer, és kettétörte a pajzsot.
Ringman levegőért kapkodott és elgurult
az útból amilyen gyorsan csak tudott. Körülbelül 20 láb távolságra felállt
Prometheust a jobb kezében tartva és baljával előhúzott egy kevésbé mágikus
(+3-as) kézifejszét. Ezzel -2-vel fog támadni a bal kezében, de legalább
használhatja hárításra. A pajzsa nélkül a vértezetosztálya csak -5 volt.
Peter Perfect mosolygott. Tudta, hogy
legyőzte az ellenfelét. "Prometheus" - szólította meg Ringman kardját a nevén.
- "Ne válaszolj neki" - súgta Ringman a
kardjának.
- "Mi az, ellenfél?" - kérdezte a kard
Ringman kérése ellenére.
- "Te egy felszentelt kard vagy. Egy
lovagot szolgálsz, igaz?"
- "Igaz."
- "Hát, én szintén lovag vagyok és sokkal
hatalmasabb, mint ez a szerencsétlen.
- "Értem... " - tűnődött a kard.
- "Prometheus, ez az ember nem lovag!" -
állt ellen Ringman. "Legalább három embert meg kellett ölnie csak hogy
idejöjjön."
- "Nem, csak kettőt" - helyesbített Peter
Perfect. "És _te _hány embert öltél meg a múlt héten, Ringo?"
- "Egyet sem, miért?"
- "Érted az álláspontomat, Prometheus? Te
egy halálos kard vagy. Gyere és állj be egy kardforgató szolgálatába, aki
lehetővé teszi neked, hogy halálos légy."
- "Tetszik az ötlet." - tűnődött
Prometheus. "Tetszik ... egy jó üzlet." Kiugrott Ringman kezéből.
- Ringman csak bámult. "Prome ..."
- "Ne zaklass többet, te szerencsétlen.
Egy igazi mestert szolgálok mostantól." A kard könnyen áthidalta a távolságot a
régi és új gazdája között, és markolattal előre landolt Peter Perfect jobb
kezében.
Ringman csaknem mozdulatlanul térdelt a
földön. Az arca eltorzult a dühtől és a szomorúságtól. Annyi minden történt
reggel óta, és annyi minden fordult rosszra.
Peter Perfect megfordult hogy elmenjen,
de visszapillantott a válla fölött. A mai napra befejezte a küldetését. "És csak
hogy megmutassam, hogy nincs harag, Ringboy ..." Odadobta a saját nem
intelligens szent bosszúállóját, amely hegyével Ringman felé 10 inchnyire
landolt. "Megkaphatod a régi kardomat." Felszállt a lovára, és ellovagolt.
- "Ringman lassan felemelte a fejét, hogy
megnézze a kardot. "Vajon mennyi vér mocskolta már be?" - kérdezte. Mindenesetre
egy felszentelt hosszúkard az egy felszentelt hosszúkard. Felvette a kardot azon
tűnődve, hogy vajon egy jó fürdő le tudja-e mosni a vért pengéről és rossz
emlékeket.
# 2. fejezet
Clerasil és Wierd Dough már jóelőre
felvásárolta a Dragon and Dragrace kiadásának előzetes példányait, mint mindig.
Volt benne egy érdekeség a fekete lovag kasztról, és egy széljegyzet egy új
osztályról, amit "fegyvermester"-nek hívnak, de nem volt új hibajegyzék a
homályos és a hasznosítható szabályok korlátozásáról. Különben meg, ha lett
volna, se mondták volna el senkinek.
Peter Perfect lelovagolt a hegylánc
tetejéről, a lova patái soha nemérintették egészen a földet, és az új kardja
büszkén ingadozott. Csatlakozott a paphoz és a mágiahasználóhoz a tó mellett.
- "Wierd Dough, Clerasil" - mutatta be a
kardot. "Ugy néz ki, a kételkedő riválisunknak eggyel kevesebb majdnem-ereklye
van az az oldalán."
- "Ugy érted, a TE riválisod" - válaszolt
az adamantit-páncélos pap.
- "O, ne gyere most ezzel, Clerasil!
Teellened is fordult volna végül. Hatalmi egyensúly, és semmi más. Én _tudom_,
hogy végül terád is sort kerített volna, Wierd Dough." Rámutatott a pasasra, aki
az ősmágusok köntösét viselte. "Te egy kaotikus erő vagy a szemében."
- "Nem olyan kaotikus, mint néhány ember,
akiket ismerek." - fűzte hozzá Wierd Dough.
- Peter kuncogott. "Nem vagyok kaotikus,
csak versenyképes. Igaz is, a dagály kicsit magas ma este a tavon. Jobb lesz, ha
rendbehozom."
Valójában a vízszint pont ott volt, ahol
lennie kellett, de Peter fel akart vágni. Gesztikulált, néhányszor meglengette
Prometheust és beledobott egy csipet port a tóba. Egy 200 lábszor 200 lábas
részen a víz lesüllyedt és eltűnt.
Clerasil meglepődött. "Ez egy negyedik
szintű varázslat! Tudom, hogy mágikus kardoknak nem lehet meg ez a varázslata,
tehát neked kellett ezt megcsinálni; de utoljára mikor láttalak, csak tizedik
szintű voltál. Most legalább tizenötödik szintűnek kell lenned, hogy tudd ezt a
varázslatot."
- "Valójában huszadik szintű vagyok."
Wierd Dough állkapcsa leesett. "Hogyan
kaptál ennyi tapasztalatpontot ilyen rövid idő alatt?"
- "Hát _ti_ hogy kapjátok a TP-teket,
srácok?" - köszörülte a torkát Clerasil. "Elutaztam az Abyss-ra és
megtísztitottam az összes démonlordtól."
- "Hasonlóan." - mondta Wierd Dough - "Én
lementem a pokol kilenc körébe és elpusztítottam az összes arkördögöt. És
kötöttem egy jó üzletet a nagyobb ördögökkel, ráadásul. Semmi nem lehet olyan
jó, mint egy pár Kővéválás Szemüvege visszafelé berakott lencsékkel."
Peter Perfect elégedetten vett nagy
levegőt. "Én a tíz szintemet egyetlen egyszerű kentaurtól kaptam."
- "MI?!" - kérdezte a másik kettő
egyszerre.
- "A kentaurok fele drágaköveket hordoz,
nem? Ez a példány egy pár millió arany értékűt hordozott. Én csak kettévágtam,
elloptam a drágaköveit, és minden egy arany értékért egy tapasztalatpontot
kaptam."
- Clerasil gyorsan felnézett a Végtelen
Bölcsesség Könyvéből. "Hé, igaza van! Ha jót dobsz, egy drágakő akár egymillió
arany értékű is lehet."
- "Akkor mire várunk még?" - kérdezte
Wierd Dough - "Menjünk, támadjunk meg és raboljunk ki egy kentaurt, és vigyük el
a négy millió arany értekű drágakövét!"
- "_Öljünk meg_ egy kentaurt, és vigyük
el a négy millió arany értékű drágakövét!" - helyesbítette Peter Perfect.
# 3. fejezet
Három kentaurral később, Clerasil szintje
28-ról 38-ra emelkedett, Wierd Dough-é 18-ról (alighogy ősmágus szintről) az
óriási 49-esre. Tovább is mentek volna, de ez volt a maximális varázslóképesség
a világukban. Clerasil most naponta 10 varázslatot tud memorizálni a papi
varázslatok mind a 7 szintjéből, plusz 2 első- második-, harmadik- és negyedik
szintű varázslatot, ami a magas bölcsességének köszönhető), és Wierd Dough 13-at
tud memorizálni naponta a varázslói varázslatok 9 szintjéből (hát, valójában
26-ot, amit az 5 Mágikus őserő Gyűrűjének köszönhet).
És volt még ezen felül 12 millió aranyuk,
amit el lehet költeni. Kiásva még egy homályos szabályt, találtak egy
használatot a pár milliójukra: A pszihikus létsíkutazás képességét használva
nemcsak túlélni képesek az érintkezést egy kis fekete lyukkal, de valójában el
is tudják pusztítani, és nyernek egy nagyobb pszihikus erőt is a folyamatban.
Mindnyájan vettek körülbelül 30 fekete lyukat, 30 000 aranypénzért darabonként
("A Megsemmisítés Gömbjei" - nek nevezték ezeket a nyitott feketepiacon), és
ezzel megnyertek minden pszihikus tudományágat, amit emberek vagy istennek
ismertek. Ezek jó kiegészítései lettek a varázslatoknak és az italoknak, amelyek
hatását maradandóan megnövelte, és lehetővé tette nekik, hogy lépést tartsanak
Peter Perfect-tel, aki ezen egy kicsit azelőtt túljutott, mielőtt ők egyáltalán
gondoltak volna rá.
Az egész csapat majdnem teljesen
kimerítette lehetőségeit. Elég gyűrű, köpeny, mágikus vértezet és pajzs, a
Védelem Karpántjai, és különböző mágikus eszközük volt ahhoz, hogy a
vértezetosztályukat levigye a megengedett minimális szintre a világon, -10-re;
Védelem Szkarabeuszai elég erővel ahhoz, hogy 95% esélyt adjanak az
elkerülhetetlennek hitt mágikus hatások elkerülésére; három vagy négy különböző
mágikus sisak, egymásba rakva, a legkülsőn óriási drágakövekkel, gyűrű minden
ujjon, az Ügyesség Kesztyűivel lefedve, aztán még egy-egy gyűrű minden ujjon, és
mindenféle automatikusan tüzelő pálca a hordozható fekete lyukak belsejében
tárolva.
Ringman gondosan keresztüllesett a fákon,
a csoportra. A rengeteg mágikus tárgyukkal már bizonyára észrevették, gondolta.
Kétségtelenül azt akarták, hogy lássa, mekkora erőt hordoznak. Undoritó volt.
- "Felfogtad, milyen erősek vagyunk?" -
kérdezte Wierd Dough. "Kiállhatunk egy hadsereg ellen, és győzünk!"
- "Ah, egy ilyen szerény kezdésből
nőttünk hatalmas tölgyfává." - tűnődött Clerasil.
- "A tölgyfákat ki lehet vágni" -
kommentálta Peter, szimbolikusan meglengetve a Törpe Lordok Fejszéjét a
levegőben. "Minket nem! És ahogy én emlékezem, a mi kezdésünk nem is volt túl
szerény."
- "Ott voltam, emlékszel?" - felelt
Clerasil. Együtt voltunk abban a kalandban. A mágikus tárgyaink TP-értékének
összege egyedül elég volt ahhoz, hogy felemeljen mindegyikünket a kilencedik
szintre. A JM " -- hangja reszketett az aggodalomtól, ahogy beszélt --
"bezáratott volna egy félmérföld-vastag falú börtönbe, ha nem fenyegetted volna
meg azzal, hogy kinyírod a karakterét, amivel a _te_ partidban játszik."
- "Ja, és aztán meg is unta azt a
kalandot, egyébként is." - jegyezte meg Peter.
- "Mindenesetre," - folytatta Wierd Dough
- "mi ezen a szinten határozottan undorítóak vagyunk. A megszentelt kardok és
tárgyak nem mások számunkra, mint bútordarabok. Nézz arra a csomóra, ami
Clerasilnál van."
Clearasil elpirult.
"Kell, hogy legyenek még hozzánk
hasonlóak a földön. Tudom, hogy vannak, mivel érzékeltem számos nagy erővel
rendelkező alakot a kristálygömbömmel, akiknek nem volt meg az az előrelátása,
hogy detektálástól védő amuletet viseljen. Azt mondom, alakitsunk egy uniót --
egy egész-világot összefogó uniót. A Földgolyó minden undorító karaktere
idejöhet találkozni a Chrysglass tó partjaira, erre a kis pontra." Előhúzta
Excaliburt, az Élesség +6-os tőrjét. Peter Perfect követte a példáját és kihúzta
Prometheust, és így tett Clerasil is, aki előhúzta Mjolnir-t, a mennykőcsapás
érző kalapácsát. Együtt emelték égnek a fegyvereiket. "És úgy fogjuk hívni,
hogy... az Undorító Karakterek Interkontinentális Uniója!"
- "Azt hiszem, beteg leszek." - gondolta
Ringman.
# 4. fejezet
Természetesen a lovagok nem lehetnek
betegek, mivel teljesen immunisak a betegség minden formájára, de Ringman egész
jól utánozta este visszafelé tartva, a városba. Nyomorultul érezte magát.
Legalább a kocsmában üdvözöljék melegebben, mint ahogy Peter Perfect tette.
- "Hé, Ringman!" - kiáltott ki valaki,
amikor a mágikus vértezetű férfi átcsörömpölt a lengőajtón. "Hé, Ringman!" -
mondta egy másik. Egyfajta hős volt a városban. Egy évvel ezelőtt, amikor a
várost a hatalmas és öreg vörös sárkány, Smogzilla fenyegette, megölte a sárkány
egy gyermekét Prometheus-szal és egyik pikkelyéből sárkányölő nyílhegyet
kovácsolt. Smogzilla egyetlen nyílvesszővel a mellében esett el.
- "Aggyál egy tejet jégkockával" - mondta
Ringman a csaposnak.
- "Hé, Ringman!" - mondta egy
fiatalember, aki a mellette levő bárszékre ült le. Ringman úgy érezte, kész
arra, hogy a fejét a kezeibe temesse. "Úgy hallottam, ma Peter Perfectet
megakadályoztad abban, hogy a városba jöjjön."
- "Nem akadályoztam meg" - rezzent össze
Ringman. A bár zajszintje a felére csökkent. Utánam jött. És megölt két embert
hogy eljusson hozzám. _Ez_ történik amikor egy nagymértékben intelligens
megszentelt kardot hordoz magával az ember. Nézzétek, mim van nekem most."
- Kihúzta a nemrég szerzett szent kardot,
és megmutatta mindenkinek.
- "Nem zöld többé" - vette észre a
csapos.
- "Ez már nem ugyanaz a megszentelt
bosszúálló." - dugta a hüvelyébe. "Meg tudott volna ölni, de azt hiszem, nagyobb
kárt okozott azzal, hogy életben hagyott. Nála van most Prometheus, a kard saját
akaratából, amióta rájött, hogy Peter Perfect többször fogja használni neki
tetsző célokra. És ez még nem is ez a legrosszabb."
A fiatalember mellette nyelt egyet. "Nem
tudom, mi lehetne rosszabb annál, hogy Prometheus annak az úgynevezett lovagnak
dolgozik."
Ringman megfordult és komolyan bámult rá.
"És mit szóltok ahhoz, hogy Clerasil és Wierd Dough sokkal erősebbek lettek?"
A csapos levegőért kapkodott. "Nem az a
kettő, akivel Peter Perfect társult?"
Ringman bólintott. "És alakítanak egy
szövetséget, amihez a Föld bármely undorító karaktere csatlakozhat. Mindannyian,
az erődökkel, amiket azokból a drágakövekből építettek, amiket a kentauroktól
vettek el, és a kis vártornyokkal, amiket a Sokféle dolgok paklijából nyertek,
elhagyják birtokukat és az embereket akik ezekben élnek, hogy csatlakozhassanak
a többi undorító karakterhez nem egészen 3 mérföldre ettől a kis helytől. El
leszünk árasztva Peter Perfect-ekkel, Celrasil-okkal és Wierd Dough-okkal, akik
többsége lehet, hogy még annyira sem "jó", mint azok, akikhez hasonlítani
akarnak."
A balsors sápadtsága között amely
mostanára majdnem a legtöbb törzsvendégre leszállt a kocsmában, egy fiatal nő
lépett a pulthoz, és kiáltott: "Aggyál egy bort jéggel." Ledobott egy aranyat a
pultra. Az behorpadt egészen, különösen, mivel a pénz 3/16 inch vastag volt.
Ringman vonzalommal nézte végig. Szőke
haj, kék szem. Talán 17-18 éves lehetett. A felszerelése testhezálló volt, és
_nagyon_ jól nézett ki. Gyönyörű éjszakai hölgynek tarthatták volna, de nem volt
az, egy dolog miatt: ez a széles kard volt, amit a hátán tartott, a hüvelyében.
Ringman odafordult a mellette levő férfihoz, aki szinten nézte a lányt. "Már
hetek óta hurcolja magával azt a kardot."
"Lehet, hogy azért, mert szőke." (valami
ilyesmi szójáték a "broadsword", "broad" szavakkal -- KerGiz)
Ringman a fejet rázta, vigyorogva. "Ebben
a percben örülök neki, hogy nem visel páncélt." - gondolta. "Csak egy szellemes
bemondás a mellvértről és rögtön begerjedek."
- "A legtöbb ember harcosnak készül" -
szólította meg Ringman a nőt - "páncélt hord a védekezéshez."
- "Hogy?" - fordult meg a nő. - "Ó,
hello, Ringman. Nem, igazából nem egy egyszerű harcosnak készülök. Közelharci
fegyvermester szeretnék lenni."
Ringman zavarban volt. "Még sohasem
hallottam _erről_ az kasztról."
- "Itt van" - húzott elő egy rongyosra
olvasott lapot a hátizsákjából. "Itt a következő két hét cikke a Dragon and
Dragrace-nek. Van egy előzetes példányom."
Ringman lassan átnézte az újságot.
"Honnan szedted _ezt_?"
- A lány mosolygott. "Ma belopóztam
Clerasil táborának szélére, amíg ő és a vidám barátai valahol máshol voltak.
Különös, hogy a kiadvány hibajegyzéke le van tépve --"
- "Az a hely bizonyára csapdákkal van
aláaknázva. Hogyan mentél el mellette anélkül, hogy felfedeznének."
- "Először, nincs _egyáltalán_ mágikus
erőm vagy tárgyam, szóval a mágia detektoraik kiestek. Másodszor... Megvan az a
képességem, hogy elhomályosítsam a férfiak elméjét, és megjelenjek ...
láthatatlanul."
Ringman-nek felakadt a szeme. "Pszionikus
láthatatlanság" - gondolta. "Mi jöhet még?"
- "És, különben hogy néz ki ez a
közelharci fegyvermester kaszt?"
A lány az újságra mutatott. "32. oldal."
- "Uh... Nem tudok olyan gyorsan olvasni.
Nem tudnál adni inkább valami összefoglalót?"
- "A nő visszavette az újságot, és
kuncogott egy kicsit. "Jó, buta fiú." Kinyitotta a 32. oldalon és megköszörülte
a torkát. ""A fegyvermester a harcos alkasztja. A fegyvermesternek embernek vagy
féltündérnek kell lennie, legalább 15-ös erővel és 16-os ügyességgel. A magas
főérték nem ad TP-bónuszt. A fegyvermester bármilyen jellemű lehet.
"'A fegyvermesterek egyesítik a harcos és
a szerzetes előnyeit és hátrányait. Nem viselhetnek pajzsot és páncélt. Egyetlen
fegyveres jártassággal kezdik, mint a szerzetesek, és aztán három szintenként
egy új fegyveres jártasságot nyernek, mint a harcosok. A szerzetesek TP-tábláját
használják a szintlépéshez, 500 000 TP-t követelve meg minden újabb szintért a
tizenhetedik felett. '"
- Ringman hozzáfűzte: "Ez nem hangzik
eddig túl jól."
A lány bezárta az újságot. "Körülbelül
ezek a kaszt hátrányai. 10 oldalú kockával sebeznek, bónusz sebpontot kapnak a
17-es és 18-as állóképesség után, mint a harcosok, a harcosok THACO tábláját
használják, a mentődobást a harcosok _vagy_ a szerzetesek tábláján teszik,
amelyik jobb, és ha olyan közelharci fegyverrel sebeznek, aminek a használatában
jártasak, a szintjük felét mint sebpontot hozzáadják a sebzéshez, mint a
szerzetesek, és egy effektiv első vértezetosztályt kapnak bármikor közelharci
fegyvert forgatnak, mint ahogy egy ugyanolyan szintű szerzetes, _plusz_ VO
módosító az ügyesség után, ami a szerzetesnek is első sorban meg kellene
legyen."
Ringman szempillái lassan emelkedtek fel,
ahogy pislogott. "Hatásos."
- A lány közelebb sompolygott hozzá. "És
ezen kívül dobhatnak kivételes erőre, hogyha az erejük 18. Pontosan olyan erős
vagyok mint te."
- "Ez egy nagyon nagy kívánság, hölgyem.
Majdnem olyan erős vagyok, mint egy ogár." Letette a jobb könyökét a bárpultra
és felemelte a kezét. "Lássuk, bizonyítsd be."
A lány mosolygott, letette a jobb karját.
Megragadták egymás kezét, az arcuk megkeményedett, és taszítani kezdtek. A
karjaik megálltak mozdulatlanul, remegve egymás ellen, teljesen merőlegesen az
asztalra. Ringman mozdult egy inchet, aztán a lány is, hogy behozza. Tenyerük
izzadtsága elérte a nyomás alatti főzés hőmérsékletét, a kezük közötti
adiabatikus nyomásnak köszönhetően. Végül Ringman elrántotta a kezét és hangosan
kifújta a levegőt.
- "Hé, még nem fejeztem be!" -
panaszkodott a nő.
- Ringman az ujjait dörzsölgette. "Többet
tettél, mint hogy bebizonyítottad az erődet, fiatal hölgyem. Kiváló harcos
leszel."
- "Fegyvermester, kérem. Az egyszerű
harcosok nem adhatják hozzá az lőfegyverekhez járó ügyességből származó
támadásbónuszt a közelharci fegyverekkel való sebzési esélyhez, vagy nem kapnak
annyi támadást percenként a közelharci fegyverrel, mint az ugyanolyan szintű
puszta kézzel harcoló szerzetes."
- Ringman álla egy lábnyira esett le. "És
_azt_ hogy kapod!?"
- A lány átvette a Dragon and Dragrace-t.
"Épp itt van, 34. o. A felső és alsó bekezdés."
- "Ringman gyorsan formálta a szavakat
"közelharci fegyver, ügyesség, sebzés, szerzetes, pusztakezes támadás." "Jó,
hiszek neked. Hogy lehet, hogy még soha nem hallottam ezekről a bónuszokról?"
- "Mert csak a közelharci fegyvermesterek
kapják, és ez a legfrissebb kiadású karakterkaszt."
- "Akkor" - valtott kicsit témát Ringman
- " Mennyi a _te_ ügyességed?"
- "Csak 18, de --"
- "Értem. Ó, és az állóképességed?"
- "Ó, természetesen 18."
- "Természetesen." Ringman kezdett
aggódni. Tiszta 18-as, az egy biztos felfigyelés a karakterre az új IUDC
részéről. "Van valamid, ami nem 18-as?"
- "Persze. Csak 14 sebpontom van. és csak
1. szintű vagyok."
- "Maximális SP" - gondolta Ringman -
"minden 18, a kaszt halálosabb, mint előzőleg gondoltam, és pszionika. Az
hiszem, bajban vagyok." "Mire szándékozol használni a tehetséged?" - kérdezte.
- "Kentaurok megölésére, és egymillió
aranyas drágakövük megszerzésére."
Ringman levegőért kapkodott.
A lány bal öklét a csípőjére tette.
"Azért, hogy leszámolhassak az Undorító Karakterekkel. Ha van valami, ami nem
kell a világnak, az még több politikai nyomás."
- Ringman újabbat sóhajtott. "Egy perce,
gondoltam, hogy csatlakozni fogsz az IUDC-hez."
- A lány kuncogott. "Valamikor régebben
egy percre én is ezt gondoltam."
- "Azt mondják, nem lehetsz bármilyen
jellemű. Döntöttél már?"
- Gondolkodott egy pillanatig. "Miért?
Meg nem."
- "Javasolhatom a törvényes jót?"
A lány töprengett rajta. "Tudod, ez
nagyon jól hangzik."
Ringman szeretettel mosolygott. "Örülök,
hogy hallom."
- "És így kasztot is válthatok 30.
szinten papra, és forgathatom a Cuthbert buzogányát"
# 5. fejezet
Még a következő nap hajnali szürkülete
előtt az új undorító karakterek dimenzió-sétát tettek. Ott volt a Koenig
Nagydruida, a Wild Max, az Orgyilkosok Nagyapja (félork volt fajtája szerint) és
a Virágok Közép-Szerzetesek Nagymestere. És volt még néhány tizedrangú kísértet,
pólójukon címerként a "Szauron" szóval, de csak egyetlen gyűrűt viseltek
darabonként, így Wierd Dough elküldte őket.
A beavató eljárás lassan kezdődött el, de
mire este lenyugodott a nap, a rendszert egész rendesen kigondolták.
- "Név? " - kérdezte Clerasil az utolsó
belepőt.
- "Rango."
- "Kaszt és szint?"
- "Vándor, 17."
- "Jellem?"
- "Kaotikus jó."
- "Összes alacsonyabb- és magasabbrendű
pszionikus tudomány?"
- "ÖSSZES? Miert, nem, én --"
- "C c c. VO?"
- "-10."
- "Jó. Fő fegyver?"
- "Táncoló hosszúkard."
- "Hmmm. Ettől egy kicsit többet kell
majd tenned. Mi a mentődobásod azon varázslatok ellen, amelyek ellen normálisan
nincs mentődobás?"
- "A micsodám?"
Clerasil egyenesen a szemébe nézett.
"III. Istenem, ember, még nem hallottál soha a Védelem Szkarabeuszáról? Nézd,
nyilván nem vagy még erre felkészülve. Gyere vissza holnap, amikor pár aranyadat
igazi mágikus tárgyra cserélted."
Rango megfordult és elégedetlenül elment.
Ahogy rugdosta a kavicsokat elmenőben, Clerasil utána kiabált: "És ne felejtsd
el, hogy bármilyen +6-os kardod is van, szerezned kell egy érzőt. Nem lehet
uniónk speciális célú erők nélkül, tudod!"
- A következő néhány napban számos pasast
szereztek, közepes szintekkel, akik még nem estek túl a kentaur-eljáráson.
Végül, nemcsak a Közép-Szerzetes, Koenig, Wild Max és Rango csatlakozott a
soraikhoz, de ott volt még Da Bad Dude ("a rossz fiú"? -- KerGiz) (31. szintű
semleges gonosz illuzionista), Melnic a Hangos (azaz az Undorító Bárd, kaotikus
semleges) és Dirk a Romboló (20. szintű fekete lovag). Dirk és Peter jól
megfértek egymással.
Ringman ismét a táborukban kémkedett,
mint ahogy gyakran tette a mostanában, és gyakorlatilag sírt. Mire jó ő, a 9.
szintű lovag, aki fizeti a dézsmát, adományozza a felesleget, és a mágikus
eszközök korlátozásán belül marad, amikor össze kell hasonlítani hadseregnyi
gyilkológéppel.
Lépések jelezték egy másik party
benyomulását a felderitőhelyén. Felriadva, Ringman kihúzta a szent bosszúállóját
és védekező testtartást vett fel.
A fegyverek mesternője a kocsmából
megállt, és a szemeit a magasra emelte. "Ne kiálts, csak én vagyok."
Ringman hüvelyébe tette a kardját.
"Sokminden megváltozott azzal, hogy idejöttél. Tudod, hogy mi folyik itt?"
- "Azért jöttem, hogy ezt kiderítsem" -
válaszolt a lány. Letérdelt 2 lábnyira balra, régi felderítőpozíciójában,
nézett, bólintott, és odafordult Ringman-hez. "Megtettem."
- "Huh?" - térdelt Ringman szembe vele.
"Mit tettél meg?"
- A lány elővette a négy óriási
gyémántot, amit az újonnan szerzett bőr hátizsákjában raktározott. "Csapást
mértem egy kentaurra. Peter Perfectnek igaza volt! Mondom neked, ha mindegyik
ilyen terhet hordozna, akkor nem élhetne túl ez a faj."
- Ringman ünnepélyesen végignézte.
"Megöltél... egyet?"
- "Nem, átugrottam a bokrokon, a széles
karddal a kezemben, s sikitottam: "Állj meg, teremtmény, és nézd a dühös kardom
haragját!" Erre eldobta a drágaköveket és futásnak eredt. Kész voltam arra, hogy
pszionikus rohamomat hasznaljam rá és bármire."
Ringman kuncogott. "A kentaurokat
mostanra már hozzászokhattak ezekhez a támadásokhoz, ha arra elég eszük van hogy
eldobják a drágaköveiket és elfussanak."
- "Tudod, 10-es intelligenciáju harcosnak
igazan gondolatokkal teli vagy. Most döntöttem el a jellememet, nincs egy hete,
te pedig valoszínűleg egész életedben ezzel élsz."
- "23 éves vagyok. Néhány éve lovag,
azóta használom ezt a jellemet. Különös módon az egyetlen ok arra hogy TJ
vagyok, hogy 17-es karizmám van, és nem akarom elveszteni. Most, ha KS lovag
tudnék lenni, nem adnám a jellememet a világért sem. Láttam ennek az igazi
erényét. Remélem, te is fogod."
- "Hát, legalább egy pár hetem van még
ezt átgondolni. Ezek a kövek csak a 18. szintre vittek fel."
- Ringman lerázta magáról a kijelentés
hatását. "Igy te --"
- "-- AC -7 elölről. 4-szer támadok
percenként, és egy -10-es AC-t meg tudok ütni 14-gyel vagy jobbal -- 9-cel vagy
jobbal, ha hozzáadom az erő- és ügyességbónuszaimat."
- "Értem. És ha még 4 drágakövet szerzel,
mi lesz?"
- "Akkor 26. szintű leszek, és csak 2
millió arany --öö, TP kell ahhoz hogy 30. szintű legyek amikor kasztot váltok
első szintű papra."
- "És aztán ha elvetted a köveket egy
kicsit még több kentaurtól, és feljutottál a 39. szintre a teljes
életerődobáshoz, akkor_ mit fogsz kezdeni az életeddel?"
- "Miért, mi mást? Természetesen
varázseszközöket vásárolni. A mágia feketepiaca nem válogat, kinek adja el a
mágikus tárgyakat, addig, amíg megkapja könyvben szereplő listaárakat. És
ezekkel a kövekkel még túl sokat is tudok fizetni."
- "És ki fog egymillió arany értékű
gyémántokat venni? Tán csak nincs véletlenül egy 'apróra-váltó' varázslatod,
vagy van?"
- "Természetesen nincs. Úgy tervezem, a
gyémántokat szétvágom 10 arany értékű kis darabokra. Kétezer gyémántdarab és
kapok egy +1-es kardot -- vagy 15 ezer darabka és kapok egy +6-os lefejező
széles kardot, amelyik Táncoló, Élet Lopó, 9 Élet Tolvaja, és Sebző, 17-es
intelligenciával, beszéddel és tel --"
- "Elég már!" Pénzzel semmiből
varázstárgyat teremteni. Honnan szerzi ez a mágikus feketepiac a
mágiahasználókatt és alkimistákat, akik elkészítik ezeket a tárgyakat?"
- "Nem szerzi. Végtelen sok mágikus tárgy
van a piacon. Csak pénzed kell legyen hogy megvedd... Ó, el kell mennem. Meg
akarom venni azt a kardot és pár varázsitalt."
- "Hé, várj --" - kezdte Ringman, de a
lány már elment. Úgy gondolta ő is veszélyben van, ha sokáig tartózkodik
errefelé, mivel időközben feljött a nap, így befordult egy ösvényre, ahol nem
kelt annyi susogó zajt, és kifelé vette az irányt. Mivel különösebben nem volt
hova mennie, elindult hogy többet tudjon meg az új fegyvermesternőről.
- "Ah, újra visszajöttél" - köszöntötte a
csapos, egy poharat törölgetve egy meglehetősen öreg ronggyal. A csaposok soha
nem tisztítanak poharat, de ez mindig helyénvalónak látszik. "Tejet jéggel?"
- "Nem, nem. Uh, az a szőke nő a széles
karddal, aki itt volt három napja -- tudod a nevét?"
- "Nem, soha nem hallottam."
- "Hát akkor, azt tudod hol lakik?"
- "Nem, sajnos. A másik irányba néztem,
amikor elment." A csapos most is a másik irányba nézett, csak a tenyere nem. A
hüvelykujjával ujjhegyeit dörzsölgette.
- Ringman sóhajtott, és előhúzott egy
negyed-inch vastag arany-ezüst ötvözet korongot. Ez a természetben előforduló
ötvözet legalább tízszer értékesebb volt, mint a tiszta ezüst. A csapos
végignézett a kezébe nyomott felajánláson, és azt mondta: "Ja, persze, láttam
elmenni, de azt nem láttam, hogy melyik sarkon fordult be." A hüvelykujja még
mindig dörzsölgette az ujjhegyeit.
- Ringman még egy electrumérmét tett le.
Ez már nyilván elég volt. "A Bloodlust közön ment le, nyugatra." - fecsegett a
csapos. - "Feltevésem szerint talán a Memory Lane 1324-ben lakik, a Death utca
es Gore fasor sarkától egy háztömbnyire délre."
Ringman felhúzta a szemöldökét és
leszállt az ülőkéről. "Ez egy nagyon hatásos találgatás."
A csapos vigyorgott. "Leolvastam az
értesítési címét a kardjáról."
"Hát persze" - gondolta Ringman -
"Olvasás" - és elhagyta a bárt.
A Memory Lane 1324-et olyan csendesen
közelítette meg, amennyire csak a lemezvértjétől tellett. Vetni akart egy
meghamisítatlan pillantást új ismerősére cselekvés kozben; nem engedheti meg
magának, hogy megbízzon valakiben, aki annyira közel volt az undorító karakterré
váláshoz. Odalopózva a homlokzathoz a kora esti sötétségben, bekukucskált a
bejárati (és egyetlen) ajtónyíláson.
Egy égő lámpa függött a kőmenyezetről,
halvány sárgán megvilágítva az egyszobás lakóhelyet. A lány egyedül volt; a
lakás kinézetéből ítélve, egyedül is lakott. Háttal ült az ajtónyílásnak --
nagyon rossz húzás olyan helyen, ahol nincs ajtó -- és az előtte levő asztal
teleszórva üres és teli üveg-serlegekkel. Már megvette a varázsitalokat, amikről
beszélt.
Ringman végignézte a falakat a mágikus
kard után kutatva, aminek a vásárlását a lány tervezte. Nem volt nyoma annak,
hogy a kard itt volna, bár az a kard, amit a lány viselni szokott, a falon volt.
Aztán megtalálta: egy bőrszíj, ugyanolyan mint az, amivel a kardhüvelyt tartotta
a hátán, lógott az asztal alatt. Feljebb pedig látott kilógni egy fém fogantyút
halványan izzó kék fénnyel. "Jól gondoltam" - ismerte fel.
- "Felfedezés!" - kiáltotta a lány
hirtelen. Ringman megdermedt, de a lány nem mozdult, hogy körbeforduljon. Még
jobban megnézte. Ugy tűnt, valamit írogat egy táblácskára. Öt másodperccel
később felvett egy italt az egyik halomból, és egyet az asztal másik szélén levő
halomból, és megitta egyszerre mindkettőt. Aztán felvett egy fehér és egy
rózsaszín kb. 1-inch átmérőjű golyót, megzörgetve a kezében, és keresztülhajítva
az asztalon. Végignézve a majdnem-gömböket, a lány ismet "Felfedezés"-t
kiáltott, és ismét firkált valamit ugyanarra az kis táblára.
Ringman közelebbről megnézte a gömböket.
Túlságosan szögletesek voltak a hétköznapi gömbökhöz képest, és túl sokat
zörögtek gurulás közben. Aztán felismerte őket. ikozaéderek voltak, húszoldalú
poliéderek, amelyek minden oldalán volt egy kis jelölés.
Valójában, mindegyik tárgy minden oldalán
_ugyanaz_ a jel volt: egy "0"-s szám.
# 6. fejezet
Az utolsó lapátnyi föld ereszkedett le az
óriási sírba. Ringman eltemette a harci lovát mágikus vértjével és sebes
lópatkóival együtt. Ezek csaknem energiaéhesebb mágikus tárgyak voltak, mint
amelyeket az undorító karakterek használtak. Most jött rá. Egyszer próbálta az ő
útjukat járni, mielőtt hallott volna a kentaurok köveiről; Igy jutott hozzá a
+5-ös lemezvértjéhez, Prometheushoz, és minden egyébhez. Egy részüket se kívánta
most.
Ahogy elkezdte bevésni a jeleket a
sirkőbe megszentelt kardjával, egy ujj kopogtatta meg a vállát. Megfordult. A
fegyvermesternő volt.
Vagy inkább, csak volt egyszerű
fegyvermesternő, most rózsafüzér és adamantit szent szimbólum függött a
nyakában. "Hát, hölgyem" - mondta Ringman, végignézve a lány feldíszített
testét. "Látom, csatlakoztál a papsághoz."
- "_Én_ vagyok a papság" -helyesbítette a
nő. - "39. szintű pap. Minden szinten 10 varázslat. 12 az 1-4. szinteken.
Tetszik a buzogány?"
Előhúzott egy drágakövekkel díszített
harci buzogányt a díszruhája alól. Szinte zümmögött a benne levő életerőtől.
"Valamikor Cuthbert-é volt." - mondta. - "Bár az a pap egy szélhámos volt."
Ringman túl komor volt ahhoz, hogy átvegye a nő hangulatát. "Nézd a paripámat" -
szólt, a sírra mutatva. "Peter Perfect ölte meg, egy karcolás nélkül."
- "Pszionikus támadás, eh? Hmm. Mióta
halott?"
- "Tíz napja. Két nappal azelőtt halt
meg, hogy Wierd Dough, Clerasil és a gyilkos Peter Perfect megalakította az
unióját."
- "Ásd ki."
- "MI?!"
- "Bízz bennem. Csak sináld."
- "Jó, rendben." - Ringman idegesen
válaszolt. Lelapátolta a földet a tetejéről, amíg a lapátja adamantitot nem ért,
aztán elkezdte oldalról is eltakarítani."
- "Itt van" - mondta amikor kész lett,
lapátját teljes erőből a nő lába elé vetve a földre. "Itt van. Remélem,
elégedett vagy."
- "Emeld ki a sírból." - mondta a nő.
- "Mi? őrült vagy. Ilyet nem csinálok.
Azonkívul túl nehéz és ... törékeny."
A lány egy kicsit elvigyorodott, egyik
gyűrűjét az állatra irányította, és koncentrálni kezdett. Fénysugarak, mint a
pók fonalai indultak a gyűrűből és a homlokából, beborítva a tetemet, és
kiemelve a 9 láb mély gödörből. Letette a sír mellé a földre, és imádkozni
kezdett.
- "A papoknak megvan az a szokása, hogy
nem tudatják, mit csinálnak." - szögezte le Ringman.
Végre a nő jobb mutatóujjával a harci
lóra mutatott. Ujja hegyén egy szikra jelent meg, és ezzel egyidőben a lovon is,
alul, és az állat kinyitotta a szemeit.
Ringman levegőért kapkodott, és letérdelt
a ló fejéhez. "Élsz, öregfiú!" Odafordult a fegyvermesternő/papnőhöz: "Él!"
- "Mondtam, hogy bízz bennem. Még 10
napig pihennie kell, de aztán felkelhet és futhat."
Ringman megveregette a nő könyökét,
örömében. "Nem tudom, hogy köszönjem meg." - Megölelte.
"A papoknak nem igazán szokása az
ölelkezés." - mondta, de mindenesetre visszaölelt. Amint visszahúzódott, azt
mondta: "Várj, amíg ősmágus is leszek."
Ringman a fejéhez kapott, de ezúttal
mosolyogva. "Mágus is! Hol fog ez végződni? Ha, HA, de megcsináltad,
visszahoztad a lovamat az életbe! És még a nevedet sem tudom!"
A lány erre szélesen elmosolyodott. Most
hogy már a papi szintem elérte a fegyvermesteri szintemet, szabadon válthatok a
két kaszt között, éles fegyvereket és effektív VO-t használva, és egyebeket."
Előhúzta a +6-os képtelen erejű széles kardot a hátizsákjából. "Ugy hívom magam,
hogy ... Sick Sword." (Beteg Kard, ezzel még sokat fognak játszani -- KerGiz)
# 7. fejezet
Tíz alak csörgött végig mágikus
tárgyaival a város poros déli főutcáján. Néhányan megálttak hogy megnézzék a
felvonulást, de többen félelemmel menekültek a házaikba. Még eddig senki nem
tudta az okot, ha volt, ami az IUDC tettei mögött húzódott, és kevesen akartak
ottlenni, ha kiderül.
Ringman csatlakozott a polgármesterhez,
hogy találkozzon az ismeretlenekkel akik az utcán masíroztak végig. Ahhoz
képest, hogy lovag, és a város hőse, nagyon ideges volt. Megálltak, amint
elérték a város főterét.
Ugyanezt tették az undorító karakterek.
"Polgárai e kisvárosnak" - kezdte Clerasil - "mi képviseljük a legerősebb
egyesült erőt a Földön: az IUDC. Ami egyszer a királyé, 27. mittudomkié volt, az
most a miénk. Mindegyikünk egyedül irányít egy országot, vagy egy egész
kontinenst. Mi vagyunk az új erő, az új egység."
- "És mit akartok tőlünk?" - kérdezte a
polgármester.
- "Igen," - csatlakozott a gyülekező
tömeg. - "Csak hogy felismerjétek, a régi feudális rendszeretek alá kell hogy
vesse magát néhány változtatásnak, az állam új kinevezett vezetői által."
- "És hogyan" - vetette közbe Ringman -
"sikerült nektek a Föld összes országát uralni kevesebb mint 2 hét alatt?"
- "Igen, hogyan?" - tanácskozott a tömeg.
- "Egyszerűen" - felelt Peter Perfect -
"nem tudtok hadsereg nélkül ellenállni egy beérkező hadnak, vagy igen? Ilyen
kicsi hadseregek még csak meg sem érinthetnek minket. Mi csak besétálunk minden
nagyobb politikai erődítménybe a bolygón, és átvettük. Még csak meg sem kellett
halnia senkinek."
- "Bár néhányan meghaltak" - tette hozzá
Wild Max.
Ringman kihúzta a szent kardját és +3-as
mágikus kézibaltáját: "Ha úgy gondolod, hogy erőszakoskodhatsz ezzel a várossal,
most más jön."
- "Ho, ho, ho," - kárörvendezett Peter
Perfect. - "A város hőse" Előhúzta Prometheust. Még a régi kardod is tudja, hogy
bolond vagy." A kardmarkolattal Ringman-re mutatott, és a telekinézis
pókselyem-vékonyságú fénysugarai felemelték a lovagot a földről. "Még a régi
kardod is szerencsétlenséget hordoz számodra!"
Ringman eldobta mindkét fegyverét, túl
rémült volt a beszédhez. Csak remegett, ég és föld között.
"Még s leghősiesebb hősnek is" - kezdte
Peter Perfect. Prometheus átvette a gondolatait, és eleresztette Ringman-t. "...
el kell esnie!"
A szakállas lovag csörömpölve landolt.
Feltápászkodott, és megrázta a fejét, hogy visszanyerje irányérzékét.
Letérdelve, felvette a kardját és a fejszéjét, és legyőzötten arrébb rakta a
fejszét.
- "És most" - kezdte Melnic a Hangos -
"hogy megünnepeljük ezt az örömteli napot, zenét!" - Letette a Ye Cind
lejátszóját egy adamantit eszközre, és elővette az Olamn Banjo-ját.
- "Jó ötlet" - szólt Clerasil. Kinyitotta
az egyik hordozható lyukat és Előhúzta belőle Heward Misztikus Orgonáját.
Melnic egy kicsit kételkedett. "Tudsz te
orgonázni?"
- "Pap vagyok; _természetesen_ tudok
orgonázni."
- "Rendben van, lejátszó, Szivárvány
Kapcsolat!"
A lejátszó játszani kezdett egy B hangot.
Melnic a dal bevezetését elcincogta az adamantit húrokon. Clerasil ugyanezt
csinálta a saját hangszerén. "Persze, tudja, hogy kell orgonán játszani" -
gondolta Melnic, és énekelni kezdett:
"Nézd a medencét, arra, biz", Ez az
igazan friss víz, és egy gyors fürdés most felfrissíthet!" A hallgatóság
elbájolva állt a bárd zenéjének varázslata alatt. Még Ringman-t is hatása alá
vonta az adamantit banjo húrok pengése, és a 23. szintű középkori hang
virtuozitása. Csak egyetlen egy nő tette le a tömegből a mentődobását mágia
ellen, -7-tel; de ő elég volt.
A dal elhallgatott, és a tömeg zajosan
éljenzett. Fele a tónak fordult hogy vegyen egy gyors fürdőt -- bár tekintve,
hogy az egyetlen tóhoz, amihez hozzáférhettek, az undorító karakterek bázisán
keresztül vezetett út, valószínűleg nem jutottak túl az oltalmazó varázsjeleken,
és a karókkal kivert gödör-csapdákon. Ringman-t nem kábította el zene, de
csaknem olyan lelkes volt, mint mindenki más a helyszínen.
Mint majdnem mindenki más.
Sick Sword összefont karral nézett, egy
kis házikónak támaszkodva, öt fakó szürke drágakő keringett a feje körül. "Szép,
undorító Bárd." - szólt olyan hangosan, hogy hallják. A tömeg elcsendesedett.
"El tudod nekem játszani a "Lehetetlen Álmok"-at?"
Egy nagy gombóc formálódott Melnic
torkában. Ez pontosan az a fajta dal volt, amely megtörheti az undorító
karakterek uralmát. És a lány nyilván immunis az elbájoló dallamokra. "Bocsánat,
én ... uh ... nem teljesítek kívánságokat. Soha többé, semmi esetre sem."
- "Wierd Dough a védelmére kelt: "Ki vagy
te, ifjú hölgy?"
- A lány szemei összeszűkültek: "A
legszörnyűbb rémálmod."
Sokkal hamarabb észrevette a ködöt,
mielőtt az veszélyt jelentett volna számára. Az ősmágus előrántotta vörösréz
pálcáját és kántált: "Watt és Amper, Volt és Ohm - és / találja meg a helyét ez
a kisülés!" A lány önnyedén meg tudott volna tenni bármit az alatt a 20
másodperc alatt, amig ennek a kimondása tart, de amit most akart tenni, az ennél
még nyugtalanítóbb lesz.
A villámcsapás kiszökött a mágikus
villámot okozó pálcából, ahogy a lány előre tudta. Összeszorítva a fogát, bal
kezén levő egyik gyűrűjével a közeledő villámcsapásra mutatott. A villám
becsapott a gyűrűbe, a fele hatás keresztülment a lányon, a másik fele
visszapattant Wierd Dough-ra. Az levegőért kapkodott, amikor a villám becsapott
egy az övéhez hasonló gyűrűbe, a megmaradó veszteség felét okozva rajta, és
visszaverve a maradék negyedet Sick Sword-nek, aki ennek a felét ismét
visszaverte. A villám tízszer fordul, amíg el nem halt.
- "Egy varázslatvisszafordító gyűrű!" -
zihált Wierd Dough. "Még soha se láttam --" - "Ha figyelmesebben megvizsgáltad
volna a testét" - szólt Peter Perfect - "Láttad volna, hogy ugyaakkora mágikus
arzenállal van felszerelve, mint bármelyikünk. Megvannak rajta a valószínűségi
utazás jellemző jegyei is, át számos Megsemmisités Gömbjén át."
Wierd Dough fenyegető pillantást vetett
rá. "Feltételezem, hogy te azért vizsgálod a nők testét, hogy ilyen jegyeket
keress rajta, nem?"
- Peter ünnepélyesen átfűzte a kezeit a
feje fölött. "Mindig."
- "Jól van, gyenge virágszálaim!" -
kiáltott Sick Sword. "Ne foglalkozzatok egyszerű 9. szintű szabványos
lovagokkal!"
- "Köszönöm szépen" - Gondolta Ringman.
- "Sick Sword vagyok, fegyvermester és
főpapnő --" egy Meteorraj varázslatba kezdett, különös cél nélkül. Az undorító
karakterek csillogó sisakjai aktiválódtak, és végül mindannyian vesztettek 10
SP-t. "-- és ősmágus. Átmentem minden erőnövelő szertartáson, amelyen ti, abból
az egyetlen célból, hogy feloszlassalak és elpusztítsalak benneteket." -
Ránézett Ringman-re. "Ha el akarod foglalni a várost, először engem győzz le!"
- Peter Perfect szemei vörösek voltak a
dühtől. "Kapjuk el, fiúk!"
Mielőtt a lányt varázslat vagy fegyver
érte volna, a Mentsvárszót alkalmazva kiteleportált a városból.
- "Huh?" - mondta Clerasil megrögzötten.
"Hova tűnt?"
Amint ezt kimondta, egy nem anyagi száj
tűnt fel a város '75. akárki' emlékművénél, és Sick Sword hangján beszélni
kezdett: "Biztos vagyok benne, hogy jó mulatság lesz megtalálnotok a
gondolatelrejtésem és a detektálástól védő amuletem ellenében!"
- "A fene egye meg!" - átkozódott Peter.
- "Előre kitervelte!"
Ringman nekitámaszkodott a kardjának, és
felfele tartott hüvelykujját mutatta abba az irányba, amerre a lány
újraélesztette a harci lovát; ez volt a legvalószínűbb hely, ahova teleportált.
Körbenézve, elkapta egy városi féltündér nő tekintetét, aki a legkisebb
mértékben sem rémült meg a legújabb esemenyektol; sőt, igen érdeklődően nézett
az undorító karakterekre. Ez aggasztotta Ringmant.
A nő neve Omnion volt, tényleg érdekelte
az IUDC. Nemcsak hogy be akart állni, hanem vezetni akarta őket. Milyen
karakterek nem kepviselték magukat az undorító karaktereknél? A harcos és a
tolvaj. Végülis, mindkét kasztba bekerülhet, és ráadásul bevetheti a
mágiahasznalói tudományt egy kis tűzerő érdekében. Milyen jellem hiányzik?
Törvényes Gonosz. Tökéletes.
# 8. fejezet
Omnoinnak nem okozott gondot megtalálni
és megölni 9 kentaurt a kövekért. Talalt egy odút, kilenccel, akik épp az
ellenkező irányba figyeltek, beosont, és hátbaszúrta az egyiket a kardjával és
kivételes erejével; az üvöltött, és meghalt. A maradék nyolc közben rárontott,
hogy megtámadja, de "1"-et dobtak és elvétették. Omnion gyorsan kikotorta a 4
milliós köveket a halott kentaurból, és a hirtelen tapasztalatnyereségből
könnyen másvilágra küldte a maradék 8-at.
Igy mondta el a történetet. Az igazság az
volt, hogy várt rájuk amíg egy 20-lábnyi tölcsérbe felsorakoztak, aztán
pszi-rohammal megölte őket.
Néhány állandó varázsital, számos
Maradandóságvarázs amivel tartóssá tud magán varázslatokat tenni, 30
megsemmisítés gömbje, 2-3 Sokféle dolgok paklija, a mágikus tárgyak egész
skálája, az ereklyékkel és relikviákkal együtt, megállt az IUDC főhadiszállás
első bejáratánál. "Helló, undorító karakter pajtások." - kezdte egy kicsit
gonosz mosollyal. "A nevem Omnion. Szeretnék csatlakozni." Clerasil vezette az
IUDC nyilvántartásait, hála papi jártasságának. Szemüvege fölött a lányra
nézett. "Egy féltündér? Mit tudsz?"
Ő fenyegetően támaszkodott az asztalra.
"Harcos-ősmágus-tolvaj. 63. 49. és 73. szintű, rendre -- egyébként ez a
maximális varázslóképesség mint mágiahasználó. Minden tárgy, amit meg nem ti
birtokoltok, az enyém. Fő fegyverem egy +6-os érző Lefejező hosszúkard, a neve
"Hymenslayer". Megvan minden alacsonyabb- és magasabbszintű pszionikus
képességem, és minden állandó varázslatom és italaim, amiket használni tudok, és
hasznát veszem, minden könyvben szereplő mágikus tárgy... és tövényes gonosz
vagyok."
Clerasil szeme már rég szélesre volt
nyitva. Megköszörülte a torkát: "Hát, azt hiszem, megfelelsz az elvárásainknak.
Oh, Wierd Dough! Gyere és nézd meg ezt!"
Wierd Dough odasietett Clerasil
asztalához, és elolvasta a feljegyzést amit Clerasil most írt. "Felejtsd el. A
Véges Böcsesség Könyve tisztán kifejti, hogy féltündérek nem érhetik el a harcos
és mágiahasznaló felső szintjeit."
"Azt is mondja, hogy a karakterek nem
vehetnek varázstárgyakat." - tette hozzá Omnion hidegen. "És hogy nem
viselhetnek egy ujjukon több gyűrűt. Tudom, hogy nem akarjátok, hogy a JM
rájöjjön, mit csináltok a háta mögött."
Wierd Dough hátralépett. "Nem, nem,
persze, hogy nem, _szívesen látott_ utolsó belépő leszel a csoportba. Pont az a
két utolsó kasztod van meg, és az a jellemed, ami nekünk hiányzott."
- "Tudom." - mondta ravaszul.
És Sick Sword, aki Ringman közeli
bokrából kihallgatta ezen egyezkedést, először életében igazán aggódni kezdett.
# 9. fejezet
Sick Sword Ringmant-t a közös kis erdei
tisztásukon találta, lovával és a tábortűzzel foglalkozva. Nem ment vissza a
városba, amióta az undorító karakterek megjelentek ott. A lány szólt, amint
megközelítette: "Tudod, a szerencséddel játszol, hogy idejöttél."
- Megfordult: "Mi? Hello ... izé ... Sick
Sword."
- "Amikor csak akarják, kideríthetik a
helyedet egy kristálygömbbel vagy tükörrel, idejöhetnek, és megölnek a lovaddal
együtt."
Ringman a csizmáira bámult. "Megtehetik,
bárhol is vagyok. Itt legalább nem vágják le közben a fél várost is."
Sick Sword egyetértett ebben. "Új tagjuk
van. Egy féltündér."
Ringman becsukta a szemét és bólintott:
"Láttam mosolyogni az IUDC-re, amikor elhárítottad a támadásukat. Gonoszt
érzékeltem."
- "Törvényes gonosz, hogy pontosak
legyünk. Omnion a neve. Van egy +5-os Visszatérés Shurikenjei a nyakában, egy
fekete háromszög képével, és egy lyukkal a közepén. Ugy gondolom, a fekete
jelenti a gonoszt, a háromszög a törvényt, a lyuk jelképezi a gonosz és törvény
számára az univerzumot. Legalább olyan erős, mint Wierd Dough, és mint harcos és
tolvaj ráadásul ötszörös veszteséget okoz és 5 kétkezes közelharci támadást tud
percenként."
- "Ötöt?: - csodálkozott Ringman. Azt
hittem, a harcosok csak kettőt támadhatnak percenként."
- "Nem, hogyha egy maradandó
sebességnövelő varázsital hatása alatt van, 150%-os hatékonysággal.
- "Oh..."
- "Ami igazán aggaszt, több ereklyéje
van, mint Clerasilnak; és minden nagyobb erő rajtuk, "egy fegyveres támadás
veszteségét +2 SP-tal növel". Azt jelenti, hogy van +50-e minden fegyveres
támadásban csupán csak a tárgyaitól. Komolyan, Ringman, egész világotra pályázi.
Nem törődik egy kilencedik szintű lovaggal, mint amilyen te vagy, hacsak nem
kerülsz az útjába."
- "Az a _munkám_, hogy az útjába
kerüljek. Miért gondolod, hogy Peter Perfect mindig a nyomomban van? És mit
gondolsz, a nő mit akar veled csinálni?"
- "Tudok magamra vigyázni" - mondta, de
karját a férfi nyaka köré fonta, és megcsókolta a jobb arcát.
Ringman a szemébe nézett. Igazán gyönyörű
volt. "Biztos vagy benne, hogy nincs barátod?"
- "Nincs, pi
|