Magus : Ynevi Gasztronómia |
Ynevi Gasztronómia
Ismeretlen 2005.02.18. 12:17
Az ynevi gasztronómiáról lehet it olvasni. Sok hozzáfűznivalóm nincs, én már olvastam. Csak ajánlani tudom. Főleg Km-ek kezébe ajánlom!
Webstyle produced NavBar
hitetlenhomepage
Gasztronómia
A konyhamûvészet kifejezés igen erõltetett
lenne némely társadalmi réteg - inkább a napról napra túlélést és a test
fenntartását szolgaló - étkezési szokásainak jellemzésére. Õk a városi koldusok
és elszegényedett parasztok, akik a kenyér, krumpli, káposzta, a három "k"
körforgásában tengetik életüket, s ünnepnapnak számít bármilyen húsféleség
feltûnése az asztalukon. Bár a gazdag parasztság és a kézmûvesek már
szerencsésebbnek mondhatók, az igazi konyhamûvészetet csak a nemesség és a
gazdag polgárság konyháiban tanulmányozhatjuk. Külön világnak számitanak a
fogadók füstös konyhái, ahol a hely és az árlap függvényében bármilyen
szolgáltatást megtalálhatunk a legkülönfélébb igények kielégítésére. Az igazi
azonban a vadászatokat követõ lakoma, ahol a házigazda gazdagsága és a szakácsok
leleményessége mind a nap emlékezetesebbé tételére szolgál, versengve a
meghívottak elõzõ alkalommal rendezett vacsoráival épp úgy, mint az eljövendõ
vígasságok ígérte pompával.
A XII. század európai lakomái szinte
tökéletesen megegyeztek a Shadon bir., vagy az Északi Szöv. váraiban
rendezettekkel. Hatalmas tölgyfa asztalok körül foglalnak helyet az
egybegyûltek, természetesen mindenki a pozíciójának megfelelõen kijelölt
székben. Az ülésrend felrúgása súlyos hibának számít - nem mindennapi
mûveletlenségrõl tesz tanúbizonyságot -, s ezt senki sem habozik a szerencsétlen
hibázó tudomására hozni.
A házigazda asztala többnyire a terem végében
foglal helyet egy kisebb emelvényen, s csak a legközelebbi ismerõsök, avagy a
legfontosabb vendégek ülhetnek körülötte. A higiénia és a szépség egyesített
céljainak kielégítését az asztalra terített nagyobb abrosz és a vendégek
terítéke alá helyezett kisebb kendõ hivatott betölteni. A ruhák finomságával
kapcsolatban már leírt fejlõdés az egész életforma megváltozásával járt: nem
hagyhatta érintetlenül az asztali illemet és szokásokat sem. A vendégek hosszú
évszázadokig a terítõbe törölték kezüket, csak ezután jött divatba a szalvéta. A
tisztaság viszont mindig is számított: vízzel teli edények álltak az asztalon,
melyek a vacsora elõtti és utáni kézmosásra szolgáltak. Ezen edényeket
aquamanile-nek nevezik, s különösen szépen megmunkáltak: néha állatokat,
szörnyeket mintáznak. A kés és villa használata is csak lassanként terjedt el
(Yneven ma majd' mindenhol használják). Nemritkán a vendégek saját tõreiket
használták étkezéskor, s a villa sem emlékeztetett mai formájára. Nagyobb volt,
esetleg laposabb, s leginkább a különféle húsok kiszedésére szolgált. Az evés
legtöbbször tisztán manuálisan zajlott, azaz nemes egyszerûséggel kézzel ettek.
Ilyenkor valóban szükség mutatkozott a kézmosásra, hiszen a húsok elkészítésének
különlegességét az újabb és újabb szószok és öntetek adtak. Ezzel el is
érkeztünk a lényeghez, a fogásokhoz.
Egy emlékezetes vacsorának illik
tizenegynéhány fogásból állnia. Ennek elfogyasztásához nem csak komoly
fogyasztói kapacitás, de tetemes idõ is szükséges, így nem ritkák az öt-hat órán
át tartó lakomák sem. A menü leginkább különféle vadhúsokból, szárnyasokból és
halakból áll. Az igazi változatosságot a szószok és a keleti
fûszerkülönlegességek jelentik. A fûszerek beszerzése komoly anyagi kiadásokat
követel, de a vendégek csodálatát könnyen meg lehet nyerni, ha a Mesés Kelet eme
kincseit a házigazda vacsoráin megtalálták. A desszertek és saláták is
különbõzõek az általunk megszokottaktól. Fontos szerep jut a méznek, mivel a
cukor elõállítása sokkal körülményesebb. Szinte minden ételben elõfordul a bor,
legyen száraz vagy édes, vörös vagy fehér, s italként is a legtöbbször bort vagy
méhsört fogyasztanak. Ennek oka lehet a víz megbízhatatlansága is, ugyanis a
legtöbb járvány az ivóvizet is megfertõzheti. Ezért tartják nagy becsben az
ásványvizeket és a különbözõ forrásokat.
NÉHÁNY RECEPT
ÍZELÍTÕÜL:
Rózsabimbó-saláta
Szedjünk friss rózsabimbókat, esetleg más
virágfejet: kankalint, ibolyát, avagy rozmaringot. Készítsünk édes öntetet
borból, ecetbõl és cukorból. A salátalevelet öntsük le az elõkészített,
megmosott bimbókat, s hagyjuk õket együtt érni! Hidegen
tálaljuk.
Sült vadkan szaracénmártásban
A vadkant kellõ elõkészítés után (nyúzás,
belezés) darabokban lassú lángon megsütjük. Utána elkészítjük a szószt:
csipkeszörpöt, vörös bort és rozslisztet egyött fõzve besûrítünk, mártás
állagig. Mandulát darabolunk, majd tûzön megfuttatjuk. Ezt hozzáöntjük a
mártáshoz, majd fahéjjal és gránátmaggal ízesítjük. Ezek után tejszínnel
tálaljuk a kész vadhússal.
Körtebefõtt
A friss körtét meghámozzuk, és közepes
kockákra vágjuk. Szedret adunk hozzá, majd vörös borban puhára fõzzük a
gyümölcsöket. Ezalatt édes vörös borból, cukor és gyömbér segítségével levet
keverünk, s a puhára fõtt körtét és szedret ebben pároljuk tovább. Hidegen,
tejszínnel tálaljuk.
Most evezzünk zavarosabb vizekre, s
vizsgáljuk meg közelebbrõl a kocsmák, fogadók világát és a kalandozók
lehetõségeit. Az igazi külvárosi késdobálókban étkezni igen komoly bátorságról
tesz tanúbizonyságot, s nem csak a kétes látogatók, a kétes, utazók elé lökött
helyi borzalom miatt is. Az alábbi táblázat a fertõzés lehetõségeit foglalja
össze különbözõ színvonalú helyek esetén, továbbá a fertõzés lehetséges
megnyilvánulási formáit. Ha az elsõ táblázat fertõzést eredményez, a szenvedõ
félnek meg kell dobnia Egeszségének tíz feletti részét. Ha ez sikerült, semmi
sem törtent. Ha nem, a hatás az alatta lévõ táblázatból kiolvasható.
Megjegyzendõ, hogy a cselekvési mínuszok is elég komoly hátrányt jelentenek, de
az igazi csapás az állandó rosszullét, és a felsorolt betegségek egyéb
panaszai.
Ellátás minõsége |
Példa |
Fertõzés esélye
(k100) |
Nagyon
rossz |
A kikötõ rosszhírû kocsmája, a
"Döglött oroszlán" |
1-20 |
Rossz |
Városszéli fogadó fáradt
utazóknak, "Fogadó a villanó pengékhez" |
1-10 |
Kozepes |
Falusi fogadó: a "Jó
Molnárlányhoz" |
1-5 |
Jó |
Jómódú fogadó: a "Megfáradt
kereskedõhöz" |
1-2 |
Nagyon
jo |
A város fõterén álló fogadó, a
helyi nemesség szórakozóhelye: a "Dicsõ Sárkányölõ" |
1* |
*A következõ táblázatban
-30-cal dob |
Dobás (k100) |
Hatás |
1-40 |
Gyenge émelygés, bizonytalan rossz
érzés a gyomor tájékán |
41-60 |
Égõ gyomor, rossz alvás, rossz
ébredés |
61-75 |
Könnyû gyomorrontás, 1-2 napig
minden Értékre -5 |
76-85 |
Bélfertõzés, 1-4 nap minden Ére
-7 |
86-91 |
Erõs gyomorrontás, 1-5 nap, minden
Ére -10 |
92-97 |
Szalmonella, 6-10 nap, minden Ére
-20 |
98-100 |
Vérhas, 11-20 nap, minden Ére -50,
betegségben napokx1% esély a halálra, amennyiben nem
kezelik |
A fogadók és kocsmák még késõ éjjel is
rendelkezésére állnak az utazóknak, s ha nem is mindig meleg étellel, de
kenyérrel, sajttal és borral állandóan szolgálhatnak. A sajt közkedvelt étele
gazdagnak, szegénynek egyaránt, mert a többi ételhez képest viszonylag sokáig
eltartható, s így utazások alkalmával is magukkal vihetik. Konzerválás híján a
seregek vagy magányos zsoldosok utánpótlásának biztosítása sokkal nehezebb és
körülményesebb. A kalandozók sokszor egyheti élelemmel és itallal indulnak el
szerepjátékokban az ismeretlen felé. Ennek tömege alig 15 kg. Ez a kis
"barátsagos" csomag elgondolkoztathat mindenkit, különösen, ha az utat gyalog
kivánja - vagy tudja - megtenni, hogy vajon megéri-e a fáradtságot egy kisebb
éléskamrát cipelni. A másik probléma az ellátmány minõsége, azaz mit érdemes
(lehet) és mit nem lehet hosszú útra elvinni. A viszonylag jól elálló hús csak
füstölt lehet, a kenyér rozs-, vagy egyéb magvakbol készült, de mindenképpen
kicsiny, nem túl kelt. Így a fehérkenyér rögtön kiesik; a rozs kisebb térfogatú
és tovább eláll. A gyümölcsök sem maradhatnak ki, de ezek közül is csak a
cukrozott vagy szárított szállítható. A fenti listát szemlélve megállapíthatjuk,
ez igen kis változatosságot és gasztronómiai örömöt kínál. Kósza ötletek még a
nyereg alatt puhított hús és a szárított hús is. Ezekbõl ki kell ábrándítsak
minden ép ízlelõbimbóval és csupán emberi fogazattal rendelkezõ karaktert: a
nyereg alatt "puhított" hús ugyanis puhaságában csak magaval a nyereggel veheti
fel a versenyt, így fogyasztásra teljesen alkalmatlan. Valószínûleg nem is
táplálkozási céllal került az illetõ eszköz alá, hanem a ló-nyereg kapcsolat
harmonizálásának érdekében. Másik gyöngyszemünk a napon szárított hús. Ez vagy
nem szarad meg eléggé, és pont olyan könnyen romlik, mint minden "közönséges"
húsféle, vagy teljesen porhanyós lesz. Még annál is jobban, ugyanis egyszerûen
porrá omlik, s még vízzel sem készíthetõ belõle élvezhetõ "instant sült" :), így
teljesen ehetetlen, bár a fehérjék jelentõs része dehidrálva benne marad, azaz
valamennyi tápértéke azert van.
Meg kell említenünk az elfek és a törpék
különleges táplálékait is. Az elfek, akik bölcs harmóniában élnek a
természettel, különösen az erdõkkel, sokkal változatosabban tudják felhasználni
az itt található földi jókat. A gyümölcsök és bogyók elkészítésének mesterei, az
emberi konyhamûvészet a nyomába sem érhet az elfekének ilyen téren. A természet
adományait sokkal több tisztelettel kezelik, az elejtett vad húsát is másképp
készítik el, mint az emberek. Nem egyben sütik meg; kisebb adagokban, de a
körettel teljes összhangban fogyasztják, egy magasabb rendû kultúrát képviselnek
a fõzés tudományában is. A törpékkel más a helyzet. Föld alatt lakó nép lévén az
élelem megtermelése is igen furcsa. A föld feletti termést és állatokat
kiegészítik más táplálékforrással is. Barlangjaik mélyén gombák nõnek, ezekbõl
egész telepek (már-már farmok) találhatók lenn, melyeket búvópatakok vize
táplál. Csak a gombák nõhetnek örök sötétségben, de ezek szinte elképzelhetetlen
változatosságot mutatnak. Ez a változatosság az elkészítés módjában is
megmutatkozik, szinte mindenféle étel készithetõ belõlük. A törpék készítik a
legkiválóbb minõségû útikenyereket is. Ezek a különleges, három-négy fontos
kenyérkék egy személynek akár egy heti ellátmányát is fedezhetik. Különféle
gombákból és magvakból készítik õket, s a receptet gondosan titkolják az
idegenek elõl. A kenyér több héten át is friss maradhat, s nem csak minden
tekintetben elégséges táplálék, de frissítõ hatású is fogyasztójára nézve. A
törpék harcosai és kalandozói szinte csak ezen élnek otthonuktól és a
civilizációtól távol, de elkészíteni csak a Tarin Törpebirodalom
barlangvilágában lehetséges, a szükséges hozzávalók
miatt.
|