Magus : KOCSMÁK ÉS FOGADÓK |
KOCSMÁK ÉS FOGADÓK
Kiss Ágoston (Kötéltáncos) és Várady Balázs 2005.02.15. 13:24
„… Emlékszem még azokra a kocsmákra és fogadókra, ahol kalandozásaink alatt megpihentünk..."
A cikket találtam és nem tudtam a szerzőkkel egyeztetni, de remélem nem sértődnek meg. Kérésükre azonnal leveszem. Ekhos
Webstyle produced NavBar
hitetlenhomepage
Kocsmák és Fogadók
„… Emlékszem még
azokra a kocsmákra és fogadókra, ahol kalandozásaink alatt megpihentünk. Ezek jó
része büdös, éppen összedőlni készülő tákolmány volt, bár pénzes éveinkben nem
hagytuk figyelmen kívül az előkelőbb, sőt, a főurak igényes elvárásainak is
megfelelő fogadókat sem. A mi életünkben, csakúgy mint többi sorstársunkéban,
különleges jelentőséggel bírtak ezek az épületek. Nagy pillanat, amikor belépsz
egy halvány fénnyel megvilágított terembe, és az emberek bámuló tekintetétől
övezve sétálsz végig az asztalsorok között. Gőzölgő étel, kényelmes alvóhely és
- néha - meleg szoba jut; mindezek különleges kiváltságok egy kalandozó
életében. Pihenés és szórakozás, éjszakába nyúló beszélgetések az elmúlt
kalandokról - ezek valóságos volta gyakran a homályba veszett, de nem is volt
jelentősége. Csodálat és tisztelet övezi azt, akinek lelke - miközben teste
borvirágos orral az asztalon táncol, szája bordalokat kurjongat - már a
halhatatlanság és az örökkévalóság határát súrolja. Ezek után jön a felkészülés
az elkövetkező ismeretlen, hosszú útra. Az emberek lassan elfelejtenek minket,
visszatérnek a szürke hétköznapokba. Pedig számunkra a kaland csak most kezdődik
…”
- Aarorh Cimbelline
Sok társaságtól hallottam, hogy a fogadók és kocsmák
teljesen szürkék és unalmasak. Mindegyik egyforma, mintha egy skatulyából húzták
volna ki őket. Pedig a fogadó az a hely, ahol a fáradt utazók és kalandorok
kipihenhetik fáradalmaikat, megtervezhetik, merre induljanak tovább. A
következőkben szeretnénk néhány tanácsot adni, milyen szempontok alapján tervezz
meg egy fogadót vagy kocsmát. Egy-egy jól megtervezett és kidolgozott fogadóra
szívesebben emlékeznek vissza a játékosok is, hisz feldobja a játék hangulatát.
Következzenek hát azok a szempontok, amelyek segíthetnek
a munkánkban:
Hely:
Először is meg kell néznünk, hova tervezzük az épületet, hiszen nem mindegy,
hogy útszéli vendégfogadót, szegénynegyedbeli lebujt vagy palotanegyedbeli
luxusszállást tervezünk. Tehát első és legfontosabb,
hogy különbséget tegyünk kocsma és fogadó között. A kocsma általában nem több
egyetlen tágas, asztalokkal és székekkel berendezett teremnél, egyék felében a
bárpulttal, netán apróbb bokszokkal, külön termekkel a társaságot kerülők
számára. Bort, sört, égetett szeszt lehet itt kapni (általában a rosszabb
fajtából), étkezésre nem nagyon van lehetőség. Míg a fogadók rendszerint
nagyobb, többszintes épületek, amelyek kifejezetten átutazó vendégek
elszállásolására specializálódtak. Természetesen az is előfordul, hogy ezek a
fogadók fenntartanak egy ivót is a vendégek számára, ám ezek rendszerint
drágábbak az egyszerű kocsmáknál, és nagy valószínűséggel ne ma helyi söpredék
törzshelye. Ellenben tisztábbak kényelmesebbek, és gyakran ez szolgál ebédlőül a
vendégek számára. Persze ha a helyszín egy eldugott falucska, ahol a helyi
csapszék képezi a kulturális élet központját, akkor a két funkció egybeesik, ám
a nagyobb településeken, városokban ezek rendszerint elkülönülnek. Ha
nagyon bele akarunk menni a részletekbe, felmérhetjük, hogy az adott vidéken
milyen az építészeti stílus, és ehhez igazíthatjuk az épület külsejét. A
környéket sem árt megtervezni, hátha verekedésre kerül sor, és menekülni kell -
ne kelljen mindent rögtönözni. Arról sem szabad
megfeledkezni, hogy – középkori utazókról lévén szó – a vendégek hátas
állatairól is gondoskodni kell, tehát mindenképp kell lennie a környéken egy
istállónak vagy kocsiszínnek, ahol a lovakat, szekereket, hintókat hagyhatják.
Kinézet: a
következő lépés a fogadó látképének kigondolása. Nem egy fogadónak már a külseje
is felhívja magára a figyelmet. Elképzelhető a királyi palota kicsiben, egy
sörös kupát formázó kocsma, netán egy fogadóvá átalakított hajó – csak hogy néhány egészen egyedi példát említsünk.
Természetesen már a külseje elárulja mennyire előkelő, kik járnak oda, milyenek
az árai, stb.
Név,
cégér:
Nagyon fontos a fogadó neve is, hiszen ez kelti fel az emberek érdeklődését, de
jelzi a hely hangulatát is. A cégér ugyebár a fogadó nevére utal, ám ennek is
lehet valami különlegessége. A Véres Balta fogadóban a király helyi bajnokának
baltája is elképzelhető az ajtó fölé, a Vörös Sárkány fogadóban lehet a cégér
egy igazi sárkány foga. Túlzásokba azért ne essünk, a Megrontott Szűz kocsmában
ne ***CENZÚRA*** legyen a cégér. Mindenesetre
szerintem érdemes hangulatos nevet keríteni a fogadóknak, de persze csak azoknak
ahol a karakterek feltehetőleg hosszabb időt fognak tölteni, nem kell minden
kisvárosi lebujt hangzatos titulussal ellátni. Ez azonban akár el is hagyható, a
játékosok egymás között úgyis
szívesebben nevezik egyszerűen csak
’fogadónak’.
Háttér:
Érdekesebbé teszi a dolgot, ha esetleg valami mendemonda kapcsolódik az
épülethez, vagy akár a kocsmároshoz. Lehet, hogy a házat és mindenkori lakóit
egy ősi legenda szerint megátkozták (ami persze nem mindig hat pozitívan a
forgalomra, avagy épp ellenkezőleg, ezért keresik fel sokan a fogadót), vagy a
tulajdonos egy hatalmas barlangrendszer bejáratához építette, és pénzt szed a
kalandoroktól a lejárásért. A helybeliek szinte mindig
tisztában vannak a fogadók hírével. Ide ne térj be, mert minden este verekedés
van, ennek rossz a konyhája, amott meglopják az embert, máshol viszont tiszta a
szoba, jó minőségű a bor, szemrevaló a
kocsmárosné…
Fogadós,
kocsmáros: Egy
kocsmára, fogadóra jellemző lehet a tulajdonosa is. Igyekezzünk, hogy ne legyen
minden kocsmárosunk kopaszodó, szakállas, pocakos, nagyhangú emberke. Lehet
esetleg valami érdekesség a múltjában. Régebben kalandozhatott, vagy a városi
őrségben szolgált, s így ismeri a katonákat. Lehet, hogy ő a városi tolvajcéh
vezére, és ezért az ő fogadója a tolvajok gyülekezőhelye, de lehet egy bukott
alkimista is, aki kísérleteket folytat a pincéjében. Pl.: lehet az fiatal, idős, magas, alacsony, átlagos
testalkatú, hájas vagy betegesen vékony, pirospozsgás, sápadt, lapátképű vagy
sunyi tekintetű. Borostás, kecske- vagy
körszakállas, kopaszodó, vagy sörtehajú, barátságos, mogorva, megnyerő
mosolyú, szószátyár, tenyérbe mászó, fukar, pénzsóvár. De akár teheted egészen
egyedivé is: félkarú, félszemű, sánta vagy nyomorék, heges arcú, hajlott hátú,
sav marta bőrű, pösze, raccsoló, nagyothalló, náthás, himlős, iszákos és még
sorolhatnám…
Ki jár
oda és miért? Természetesen
az sem mindegy, hogy kik látogatják leendő fogadónkat, illetve kocsmánkat. Míg
egy külvárosi lebujba nagy valószínűséggel az aljanép jár, és nemes, gazdagabb
polgár csak elvétve téved oda, egy palotanegyedbeli fogadónál ez pont fordítva
lesz, sőt, megesik, hogy pórnépet be sem engedik. Érdemes kitalálnunk néhány
törzsvendéget, akik akár helyi hírességek is lehetnek, hogy a kalandozók miattuk
látogassák a helyet. Ez máris meghatározza a
karakterek viselkedését, ill. hogy mások hogyan viszonyulnak hozzájuk.
Egyéb: A
játékosok nagyon hálásak lehetnek, ha mindezt nem csak szóban, de papíron is
megjelenítjük. Ha elég jó a kézügyességed, le is rajzolhatod a helyet, de ha
nem, egy alaprajzot akkor is érdemes készíteni. Ha nagyon kedvében akarsz járni
a játékosoknak, és szeretnél némi hangulatot teremteni, megírhatod az étlapot,
és a játék alatt némi középkori zenét is berakhatsz aláfestésnek, ami akármelyik
akkori fogadóban szólhatott, miközben a táncot ropták az emberek. A net-en
keresgélve sok ehhez alkalmas anyagot találhatunk. De
természetesen itt is érvényes, hogy nem kell mindent miniméterre pontosan
megtervezni. Ne vessz el a részletekben. Hagyj lehetőséget a játékosoknak is,
hogy szabadon alakíthassák a helyszínt. Pl.: ha egy léha bárdnak mesélsz,
azonnal szemet szúrhat neki a kocsmáros igen csinos – ám felettébb fiatal –
leánya. Aki szűzi ártatlansággal és szeméremmel csüng a bátor hősök minden
szaván.
Én azt javasolnám, hogy tervezz meg jó előre néhány
egymástól teljesen eltérő helyszínt, amiket később bármikor bevethetsz, és
figyeld meg, hogy idővel már egyáltalán nem kell hosszasan bajlódnod a fogadók
nagyüzemi gyártásával. Bárhol, bármikor az kalandnak megfelelően könnyedén
rögtönözni tudsz majd akármilyen fogadót, lepusztult kikötői csapszéktől a dzsad
szerájokig. Egyébként pedig az egyik legegyszerűbb módszer ha egyszerűen
megfigyeled milyen kocsmában voltatok a haverokkal a múlt héten, vázlatosan
firkantasz róla pár sort, aztán egy
hónap múlva lemeséled…
Most pedig következzék két fogadó és egy kocsma leírása:
A
Fekete Sün
A város egyik legnyomorultabb negyedében, rozzant falú,
bedeszkázott ablakú házak között található ez a szintén lerobbant kőépület. Az
amúgy teljesen sötét, macskaköves Törött
kések utcáját éjszakánként csak a kocsma ablakaiból kiszűrődő halovány fény
világítja meg. Az utca átellenben lévő oldalán vezet a fedetlen
szennyvízcsatorna, amelynek émelyítő bűze összekeveredik az ételek tömény
zsírszagával és az italok savanyú szagával. A környék és a külső jellemzi a
belsőt, szokták mondani a helybéliek, és ez teljesen igaz a Fekete Sünre. Az
emberi faj alja gyűlik össze minden este ezen a helyen, hogy egy kupa olcsó bor
társaságában nyélbe üssön valami piszkos üzletet, vagy az utolsó simításokat is
elvégezze aljas, gyilkos tervein. Ez az egyik törzshelye a városi tolvajcéhek
legnagyobbikának. Aki ide be akar térni, annak ajánlom, gondolja át még egyszer.
Csak az üljön be, ki vagy nagyon bátor, vagy megunta az életét. Néha be-betoppan
- természetesen álruhába öltözve - valaki az előkelőbbek közül is, hogy
panaszkodjon az életét megkeserítő embertársai miatt, majd - jól tömött pénzes
bugyorért cserébe - tanácsot kérjen e panaszok orvoslására a „szakemberektől”.
Norg, a kocsmáros, ismeri a környéket és a helyi
viszonyokat, jó pénzért o is válaszol az esetleges kérdésekre. Nem kiált azonnal
őrségért, ha véletlenül előkerülnek a fegyverek, esetleg uram bocsá’ egyik-másik
kocsmatöltelék elvérzik a padlón - no, nem mintha az őrök csak úgy jönnének.
Ahogy o mondja: „Mindig akad egy üres hordó a halott számára, és a vendégek
mindig segítenek a koporsó gyors kiürítésében”. A verekedések azért általában
nem szoktak eldurvulni, mivel Norg izomfiúi rendszerint lecsendesítik a
rendbontókat, és minden visszatér a rendes kerékvágásba. Egy városi tisztviselő
nemrég felszólalt a kocsma működése miatt, és azonnali bezárását követelte.
Senki sem csodálkozott azon, hogy összevert hulláját nemsokára a csatornából
halászták elő. E hír természetesen mélyen lesújtotta a kocsma törzsközönségét.
Főleg azt sajnálták, hogy ok nem vehették ki részüket a mókából. Ha jól
meggondoltad idegen, térj be a Fekete Sünbe, de az olcsó árak dacára érdemes
tömött erszénnyel indulnod, mivel a külön szolgáltatások igen sokba kerülnek -
főleg a vendég életére szabhatnak igen magas „vámot”.
Lef’zur
Tornya
Ez a város egyik legelőkelőbb fogadója, az ideérkező
utazók nagyon kedvelik. Igen drága szálláshely, ahol a kellően gazdag vendégeket
kellemes hangulatú vendéglő és ivó, igényes, művészi zene, csendes, fényűző
módon berendezett szobák várják, beleértve természetesen az utazó
elengedhetetlen társa, a ló istállóztatását is. Ami azonban ennél is jobban
vonzza az utazókat, az nem ez, hanem a monda és a hozzá tartozó ünnepség.
Lef’zur, a torony egykori ura jártas volt a mágia
művészetében, sokat kísérletezett, s hogy fedezni tudja hatalmas összegeket
felemésztő tudományos munkásságát, egy-két szobáját kiadta tehető, fáradt
utazóknak, kalandozóknak. A már akkor is likantrópiában szenvedő máguson egy idő
után annyira elhatalmasodott eme gonosz átok, hogy egy este felzabálta
vendégeit. Hogy e rémisztő történet igaz-e, már a feledés homályába merült, ám
egyes szenilis vén bácsikák azzal dicsekednek, hogy látták a varázslót emberevő
farkas alakjában le-föl járkálni a tetőn. A torony mostani tulajdonosa, Molarn,
mindenesetre nagy hasznot húz a mende-mondákból. A tornyot fogadóvá alakította,
majd véletlenszerűen kiválasztott egy napot, amit azóta a Gyilkos Éjszaka néven
emlegetnek. Ezen az éjjelen egy ál-vérfarkas rója a fogadó folyosóit meg
lakosztályait, és ijesztgeti az izgatott vendégeket. A képtelenül bugyuta
ötletből mára szinte népünnepély lett, és már hónapokkal az ünnepség előtt
lefoglalják az összes szobát. A Gyilkos Éjszakára a fogadó dugig megtelik
izgulni vágyó, hájas kereskedőkkel. Természetesen ilyenkor a szobák ára legalább
ötszöröse a szokásosnak. A fogadót - a legendára emlékeztetve - szinte mindenhol
farkas motívumok díszítik. A vendég ihat „vérfarkas bort”, ehet „vérfarkas
pecsenyét”. A legelőkelőbb vendégeknek felajánlja a házigazda az igazi vérfarkas
egyik fogát, ami teljes bizonyossággal eredeti. Molarn titkos notesze szerint
eddig 579 ilyen „vérfarkas” fogat adott el.
Az
Ezüst Sárkány
Ez a legnagyobb fogadó az Utazó Negyedben. Aki először
jár a városban, egyszer biztosan felkeresi ezt a helyet. Az árak átlagosak, ám
mindaz, amit az utazó ezért cserébe kap, jóval többet is megérne. Ami csak az
asztalra kerülhet a Déli Emírségektől kezdve az északi Barbár királyságig, az
itt mind megtalálható. A tőrnél nagyobb fegyvereket a pajzsokkal egyetemben le
kell adni az ajtónál. Két kidobó ember gondoskodik arról, hogy a szabályt
mindenki betartsa. Az Ezüst sárkány
három vendéglő résszel is rendelkezik, egy a pincében, egy a földszinten és egy
az emeleten található. A pinceszinten található a Borospince vendéglő, melyet inkább
nevezhetnénk inkább kocsmának, mintsem vendéglőnek.
A berendezés igen egyszerű. A fal mellett bokszoknak
kialakított óriás boroshordók találhatók, míg a terem közepén egyszerű fa
asztalok és padok helyezkednek el. A falat mindenféle trófeák díszítik a
szarvasagancstól az oroszlánborig. A borok, és pálinkák kavalkádja mellett az
enni vágyó főleg sülteket rendelhet. A fogadó ezen része főleg a törpe, barbár,
matróz, zsoldos vendégek körében kedvelt. A Borospince csaposa egy félork, bizonyos
Olaf, a vendégek szemében eleinte szálka volt, ám hamar rájöttek, hogy kedves és
barátságos. Ha véletlenül verekedés kezdődne, Olaf elég hamar lecsillapítja a
küzdő feleket. A tettlegesség szerencsére csak nagyon ritka esemény, hisz ha
valaki meglátja a majd három méteres csapost és duzzadó izmait, mindenkinek
lemegy a kedve a verekedéstől.
A földszinten található a Vendéglő. Ide az ül be, aki nem szereti
a felhajtást, és egy kis nyugalomra vágyik. Itt a világ majd’ összes ételéből,
italából választhat a vendég. Az egyik sarokból halk muzsika szól, általában
csak ének és egy lant. A Vendéglő
vezetője egy gyönyörű félelf no, Celene. A falakat tájképek és egyéb természeti
motívumokat ábrázoló műalkotások borítják. Minden asztalra jut egy csokor színes
virág, melyet úgy válogatnak össze, hogy a legletörtebb utazót is felvidítsák.
Celene nagyon törődik vendégeivel. Ha egy magányos vándort lát búslakodni az
egyik asztalnál, leül hozzá, és megpróbálja felvidítani. A törzsvendégeit
gyakran meghívja kedvencükből egy pohárral.
Az első emeleten található a Tenger. Igen egzotikus hely ez, ahol
mindenféle tengeri élőlényeket lehet elfogyasztani; az óriás teknőstől a polipig
minden ehetőt. Az itallapon a messzi Kaos szigeteken található gyümölcsökből
készült italok találhatóak. A Tenger
vezetője egy öreg tengerész Loriar, aki visszavonulása óta vezeti a
létesítményt. Az asztalok és a székek óriási kagylókból vannak kialakítva. A Tenger falát egyetlen hatalmas akvárium
borítja, mely segítségével betekintést nyerhetünk a tengerek életébe, sőt akár
megnézhetjük, hogyan néz ki igazából amit az előbb ettünk.
A fogadó körülbelül hatvan szobával rendelkezik, és
szinte minden szobája más és más. Találhatunk itt mindenféle színű szobát, erdő
szobát, színház szobát, és még sokféle különleges elnevezésűt is. Természetesen
a nevek utalnak a berendezésre is. Az előbbiek alapján azt hiszem érthető, miért
vágya legtöbbünknek, hogy egyszer eljuthassunk az Ezüst Sárkányba.
Jó tervezést és remek kalandokat mindenkinek!
Kiss Ágoston (Kötéltáncos) és Várady Balázs
(a
cikk anno olvasható volt a Holdtölte ’95-ös júliusi számában)
Kiegészítette: Kriston Dávid [ Gangler 2004.
]
|