Ynevi Szószedet

Abaszisz

A Quiron-tenger déli partján, az Onpor-medencében élõ nomád törzseket a Pyarron szerinti XVIII. században egyesítette egy messzi földrõl számûzött hercegi sarj, Hiere Otlokir. A királyság fõvárosa a félmillió lakosú Ifin. A síkvidéken Tharr, Uwel és Dreina kultusza dívik, a hegyek lábainál élõk Ranagolt imádják. Ifinben székel Észak-Ynev leghírhedtebb méregkeverõ szektája, közismertek boszorkánymesterei és fegyverkovácsai is. A kontinensen csak itt, az Onpor-hegységben bányásznak abbitot - e monopólium teszi Abasziszt a Quiron-tengermellékének jelentõs hatalmává. (lásd még: Szigetbirtok)

Abbit-acél

Rendkívül értékes vas-abbit-ezüst ötvözet. A Pyarron szerinti XX. században kezdték alkalmazni Abasziszban. Különösen ellenálló a fizikai behatásokkal szemben, emellett rugalmas, könnyen megmunkálható. Rendszerint pajzsok, ritkább esetben páncélok és vértek elõállításához használják. Az alkotóelemek arányának titkát csak a négy legnagyobb abasziszi fegyverkovácsklán tagjai ismerik.

Abdul al Sahred

A Pyarron szerinti V. században született dzsad, minden idõk legnagyobb nekromantája. Tõle származtatják a teljes Necrográfiát. Abdul al Sahred életútját számos titok és találgatás övezi. Haláláról sincsenek pontos adatok: egyes híresztelések szerint még a VIII. században is felbukkant Erion környékén.

Abrado

Gorvik királyság legészakibb, az Abradói fennsíkon elterülõ, szabadosságáról közismert tartománya. Uralkodói emberemlékezet óta a Rabuchini hercegi családból kerülnek ki.

A’frad

Helyesen a’frad; kyr nyelvbõl származó csatakiáltás, melyet Mogorva Chei honosított meg a kalandozók, illetve Arel papjai között. Jelentése: "Harcba!"

Ahan’NataKhan

Annak a – valaha kráni – renegát határvidéki fejvadászklánnak a titkos neve, mely önhatalmúlag felmondta a Tizenhármaknak tett hűségesküjüket, és a külvilágiakhoz fordult. Legismertebb alakja Anat-Akhan.

Airun Al Marem

A Hetedkor legnevesebb Darton-prófétája, karizmatikus egyéniség. Nemesi családban jött a világra a Pyarron szerinti 3644-ben. Tizennyolc esztendõsen szentelték Darton papjává, ám csakhamar elcsapták, mert rendhagyó módon értelmezte istene tanításait. 3675-ben találkozott a Vaskezûként emlegetett Alex con Arvionival. Utazásaik során egy éjszaka istene testet öltött elõtte, felszólította, hogy alapítson számára birodalmat, és szent pallossal ajándékozta meg. A megnyilatkozás nem maradt hatástalan: Airun Alex segítségével létrehozta a Darton-lovagok rendjét, s szakított a pyarroni hagyományokkal. Darton-papok sokasága csatlakozott hozzá, mozgalma rohamosan terebélyesedett. 3676-ban, Pyarron pusztulásakor Darton legfõbb papjának, prófétájának és földi helytartójának kiáltották ki.

3685-re lovagrendje hallatlanul megerõsödött, ám ekkorra Pyarron is kiheverte a Dúlás okozta megrázkódtatást, és Airunt renegát szektájával együtt kitagadta. A próféta válaszul szent háborút hirdetett a város ellen, amelynek hatására rablóhadjárat rablóhadjáratot követett a Délvidéken. 3691-ben Al Marem végleg Északra települt, s székhelyét a Városállamokhoz tartozó Rowonba tette át.

Alex con Arvioni

A Hetedkor híres kalandozója, akit a források többsége Vaskezûként emleget. Amund származása dacára - a Pyarron szerinti 3610-es években jött a világra Ibara egy titkos városában - vad gyûlölet fûti az žsi Nép fiai, különösen Amhe Ramun hívei iránt, akik egész családját kiirtották. Az elárvult, kitaszított fiút egy hajóskapitány (rossz nyelvek szerint kalóz) nevelte, s utóbb egy gorviki kikötõvárosban adott túl rajta. Alex kovácsinaskodott, egy magának való tolvajtól elsajátította az alvilági érvényesülés tudományát, majd nekivágott a nagyvilágnak. Tizenöt esztendõsen kiszakadott elfek közé került, s egy évtizeden belül a Délvidék ünnepelt gladiátora vált belõle.

Mondják, elsõ megbízását arénagyõzelmei miatt kapta, a pyarroni titkosszolgálati feljegyzésekben azonban már kalandozóként szerepel; a P.sz. 3675. esztendõben Krán hegyei közt - általános megdöbbenésre - sikerült elpusztítania a Kráni Tizenhármak egyikének emberi testét. Egy évre rá Ibarába ment, hogy bosszút álljon övéiért, de a szerencse ezúttal elpártolt tõle: Amhe Ramun hat-nebjei fogságba ejtették, amund kínrituálé keretében megfosztották bal karjától, s ha társai késlekednek, minden bizonnyal fel is áldozzák a kék hold szörny-istenének.

Alex lendületét nem törte meg a kudarc: hiányzó balját felgyógyulása után egy isteni ereklyének mondott feketeacél kézzel pótoltatta, és tovább járt a kalandozók útján. Airun Al Marem a segítségével alapította meg Daron szakadár lovagrendjét, s a Vaskezû úgy határozott, élete hátralevõ részét az eljövendõ árnyékbirodalom ügyének szenteli.

Alidar

Északkelet-Ynev hírhedett, nehezen megközelíthetõ városállama - az Anublien-tóvidék egyik szigetének dísze. Különlegességét a Pyarron szerinti XI. század óta közismert szolgáltatása adja: rendelésre minden elképzelhetõ igény kielégítésére alkalmas leányokat nevel. E leányok feleségnek, szeretõnek, ágyasnak egyaránt megvásárolhatók, státusuk nem sokban különbözik a rabszolgákétól, értékük azonban lényegesen felülmúlja azokét. Emiatt elsõsorban fõnemesek, tehetõs kalmárok keresik fel Alidart, melynek gazdagságát, rendjét a kíméletlenségig szigorú, kívülállók számára olykor érthetetlen törvények szabályozzák.

Alidax úrnõje

A hírhedett Sinil Dialaid a Pyarron szerinti 3584-ben, befolyásos nemesi család gyermekeként jött a világra az Abaszisztól keletre fekvõ Alidaxban. Anyja - aki maga is járatos volt a mágikus tudományokban - a születését követõ Éjközépkor álmot látott, mely felfedte elõtte az újszülött hatalmának valódi nagyságát.

Sinil élete elsõ tizennégy évét a városállam falai közt töltötte, ahol már tudatra ébredésének hajnalán, a betûvetés megismerésével egyidõben megkezdte mágikus tanulmányait. Anyja utóbb Toronba vitette, ahol új mesterekhez került. A császárság hírhedt boszorkánymesterei kiváló tanítványra akadtak személyében. Az immár huszonéves Sinilt anyja többször is hazarendelte, a lány azonban szembeszegült akaratával, és Toronban maradt.

Az elkövetkezõ esztendõkben több tucat szeretõje volt, az Ikrek szektájából éppúgy, mint a fekete mágia avatott ismerõi közül. Közös csak egy volt mindannyiukban: hatalommal rendelkeztek. E hatalom pedig egyre gyarapította Sinil befolyását mind Toronban, mind szülõhazájában, Alidaxban. Huszonöt évesen már százak lesték minden kívánságát; ezidõtájt jutott tudomására Abdul al Sahred, a legendás nekromanta sírjának holléte is. Az óvatlan boszorkánymester, ki egy mámoros éjszakán megosztotta titkát az alidaxi nõvel, két hónappal késõbb, a sír keresésére indított küldetés során már csak üres kamrákat talált: Sinil birtokába kerültek a dzsad tudós feljegyzései, az alidaxi boszorkány az életerõ tudományának mesterévé vált. Visszatért Alidaxba, és három évvel késõbb elfoglalta a városállam trónját. Az elõzõ Boszorkányúrnõ különös körülmények közt halálozott el, ám az okokat Sinil beavatása után senki sem kereste már.

Az Œrnõ mindvégig jó kapcsolatban maradt Shulur boszorkánymestereivel; ez részben Sigur báró személyének volt köszönhetõ - a toroni születésû férfit Sinil a városállam rabszolgái közül "emelte át" vánkosai közé, s utóbb komoly feladatokkal bízta meg.

Az Œrnõ évtizedeken át irányította Alidaxot, s mágiával õrizte meg fiatalságát. Élete sokáig mentes volt a kudarcoktól - ez magyarázhatja a gyûlöletet, mellyel Rosanna de Lamar iránt viseltetett, egy többek szerint jelentéktelen szerelmi ügy következményeképp. A boszorkányasszony mágiával csúfította el a kalandozólányt; nem tudhatta, milyen kemény ellenfelet szerzett a majdani Kilencedik Vörös Hadúr személyében.

Alyr Arkhon

Ember anyától, szürkeelf apától származó félelf. Erionban látta meg a napvilágot ikertestvérével, Tret Arkhonnal együtt a Pyarron szerinti 3610-ben. Apjuk, a Sirenar Szövetség hercege két évre rá, egy Calowynre indult expedícióval együtt eltûnt. Anyjuk, Alimare Viniel 3614-ben K'Harkad ikerhegye felé, a Livinai Gyülekezet összejövetelére indult, a K'Wyn Lioron átkelve azonban Tharr szerzetesek fogságába esett, és áldozatként végezte a Háromfejû oltárán - gyermekei árván maradtak. Nõvére, akire az ikreket bízta, egészen 3619-ig töprengett, azután Alyrt Doranba, Tretet Shadonba küldte tanulni. Tret, a fiatalabb fiú rövidesen a Szürkecsuklyások nevû alvilági szervezet soraiba került, Alyr pedig a mágikus tudományok novíciusa lett. Hamar kitûnt éleselméjûségével, s mesterei legnagyobb megdöbbenésére a nekromanciának kötelezte el magát. Adeptusi beavatására 3644-ben került sor. Ezután újabb két évtizeden át ki sem tette lábát a Szarvtoronyból: Abdul al Sahred munkáját, a Necrográfiát tanulmányozta, s megírta elsõ könyvét, mely a nekromancia újszerû értelmezésével tûnt ki. Mikor 3666-ban öccse Erionba hívta, végre felkerekedett. A találkozás mély benyomást tett rá, szívébe zárta Tretet, s oldalán járta a világot négy esztendõn át. A Pyarron szerinti 3670-ben öccse eltûnt, s két hónap múltán megérkezett halálának híre. Alyr megkeseredett, s ettõl fogva maga is a halált kereste; részt vett az 3671-72-es toroni hadjáratban, de még sebet sem sikerült kapnia. A következõ évben felkereste apja hazáját, Sirenart, majd, mivel ott sem találta a helyét, átkelt a Riegoy-öböl túloldalára, s bejárta a Shanice-hegységet. Hogy itt pontosan mire bukkant, soha senkinek nem árulta el - életkedve visszatért, noha cinikusabb lett, mint valaha. Visszatért Doranba ahol hamarosan a Varázslótanács tagjai közé választották. Bár a Vörös Hadurak szolgálatába szegõdött, megmaradt kalandozónak: 3676-ban csatlakozott az Amhe Ramun fegyvereinek elpusztítására induló válogatott társasághoz.

A kudarcba fúlt küldetés a tapasztalatokon túl Airun al Marem barátságával gazdagította. Csodával határos menekülése után megtért Doranba, s csak két évvel késõbb indult útnak megint - ezúttal tizenkét évet töltött távol, és mikor hazatért, nagyobb erõknek parancsolt, mint bármikor azelõtt.

A Pyarron szerinti 3691-ben Gro-Ugonban bukkant fel, hogy Orwella követõit kijátszva megszerezze a fekete tõrt, amelynek segítségével övéi a kitaszított újbóli testet öltését remélték megakadályozni.

Amadeus Rabuchini am Abrado

A gorviki Abrado tartomány uralkodócsaládjának sarja. A Pyarron szerinti 3663-ban született, de az akkori viszályok miatt nem kerülhetett a hercegi trónra. 3682-ben, a Nagy-Gorviki tanácsülés befejeztével, miután a királyság egyesítésére irányuló törekvéseket Akvilona tartomány fõpapja, Gecha Girini Ranashavik segítségével megakadályozták, elhatározta, hogy visszaszerzi jogos örökségét, s egy kalandozókból verbuvált csapattal Warvik tartományba ment, hogy Ranagol õsi szentélyében magától az istentõl kérjen támogatást. A küldetés kudarcba fulladt, a társaság tagjai az ilanori bárd, Tier Nan Gorduin kivételével elhullottak.

Amhe Ramun

Az amund, más néven az Ősi Nép négy istenének egyike, a kék hold ura; az amund mitológiában a gonoszság megtestesítõje, Themes, a napisten, és Refis, a földanya gyermeke. Hívei a Pyarron szerinti 3692-re várják alászállását, mely nézetük szerint az amundok újbóli felemelkedésének, egész Yneven végigsöprõ bosszúhadjáratának nyitánya lesz.

Amnet on Keilor

A Pyarron szerinti 3618-ban született toroni fõnemes, a Láncbarátok elnevezésû rabszolgakereskedõ testvériség egyik fõ patrónusa, a császár és a Boszorkánymesterek kegyeltje, élete utolsó évtizedében a Keleti Hadtest parancsnoka.

Családja - mint a legtöbb Tharr-hitû nemesi família - a lázadó kyr Hatalmasok egyikéig vezeti vissza eredetét, s mert kezdettõl birtokol egyet az Ötödkor szent ereklyéi közül, hellyel és szavazattal rendelkezik a Birodalmi Gyûlésben. Amnet - másodszülött lévén - sosem viselte a tanácsnokok vörös-fekete talárját: ifjúkorában katonának állt, s csak kivételes alkalmakkor látogatott haza. Számos kisebb hadjáratot vezetett Toron északi határain túlra, vezéri hírnevét azonban nem ezek a portyák, inkább az udvarhoz küldött ajándékok öregbítették. Beszélik róla, még így sem jutott volna magas posztra, ha anyját nem fûzik gyengéd szálak Tharr befolyásos fõpapjainak egyikéhez. E máig ismeretlen személy egyengette Amnet útját - rossz nyelvek szerint azért, mert maga nemzette a bõvérû arisztokrata nõnek, aki mindvégig a kezében tartotta.

Keilor grófja, a kíméletlen szigoráról közismert férj, a rettegett és megvetett "Gyermekölõ" apa a Pyarron szerinti 3692-ben, Adron Kvartjának elsõ havában esett el az Alidar falainál vívott ütközetben, ahol Calyd Karnelian, a Hetedkor egyik stratégiai lángelméje, Abaszisz partmenti szigeteinek hercegkapitánya volt az ellenfele.

Amund Háborúk Kora

Az Ötödkor elf elnevezése. A két idegen faj megérkezése és a háború kirobbanása utáni ezer esztendőben a Szépek Népe nem avatkozott be tettlegesen egyik oldalon sem. Csupán a folyamatos zaklatások hatására léptek be a háborúba, amely a teljes vereségükkel végződött: Pyarron előtt 2500 tájékán a Délvidék keleti és északi részeit feladva vosszavonultak, hogy egy Tysson Lar nevű város felépítésével újjáélesszék a közösségi szellemet, s visszaadják a népnek régi erejét.

Anuria

Az Anuriának nevezett fennsík az Ygil-sivatag közepén fekszik, gyakorlatilag megközelíthetetlen. Tengerszint feletti magassága mintegy másfélezer láb, majdhogynem függõleges sziklafalak határolják. A fennsíkon folyó életrõl megbízható forrásokban még utalások sem találhatók, a legenda azonban azt tartja, hogy az Anvariáról érkezett sárkányok leszármazottainak birodalma rejtõzik ott. Több krónikás beszámolt arról, hogy a kyr háború végsõ csatáiban Jahrn-On Kryelt sárkánylovasok légiója segítette gyõzelemre. E harcosokat a hagyomány anuriai sárkánylovasokként emlegeti.

Anvaria

A világ második legnagyobb kontinense, amely Ynevvel átellenben - egyes források szerint "messze napkeleten" - található. Területe hozzávetõleg huszonötmillió négyzetmérföld. Kereskedelmet mindössze parti városai folytatnak Ynevvel. Mindez ideig huszonhat ynevi expedíció indult a földrész belsejének felkutatására, de egyetlenegy sem tért vissza.

A legendák szerint Anvaria sárkányok õshazája - e lények a történelem elõtti idõkben a Calowynról származó kyrek legádázabb ellenségei voltak. Az Enrawelli Tudástár szerint huszonhat évezreddel ezelõtt a kyrek pusztító háborút vívtak Anvaria lakóival, ám a teljes pusztulást megakadályozandó, végül békét kötöttek, amelyben kimondták, hogy egyik nép fiai sem léphetnek soha a másik földrészre. Egyes legendák arról is beszámolnak, hogy az Anuriai-fennsíkon élõ, úgynevezett sárkánylovasok voltaképpen Anvaria õslakóinak leszármazottai, akik a kyrekkel egy idõben érkeztek Ynevre, ezeket az állításokat azonban sem bizonyítani, sem cáfolni nem sikerült.

Aranykör lovagrend

Elorand lovag által, Pyarron építésekor alapított rend. Védistene Krad, tagjait gyakorta Krad-lovagoknak is nevezik. Székhelyük a város pusztulásáig Pyarronban volt - s bár a Délvidék lovagjainak színe-virága együtt pusztult az Égi Templommal, Krán pribékjei megízlelhették már az új, ifjú nemzedék vasát. Második legjelentõsebb rendházuk Erigowban található. Ismertetõ jegyük a fehér paláston tündöklõ aranyszín kör.

Arel

A pyarroni panteon fõistenének forróvérû, csapodárnak tartott párja, a Harc és Természet istennõje. A vakmerõség, esztelen bátorság meggyõzõdése szerint a legfõbb erény. Határtalan felelõtlensége volt egyik oka annak, hogy bár hatalom dolgában felülmúlja férjét - Orwella utolsó lázadását is õ fékezte meg -, mégsem õt választották az istencsalád fejévé. Kedveli az egyedi hõstetteket, különösen azokat, amelyeket puszta virtusból, az õ kedvéért hajtanak végre. Papjai általában kalandozók, Ynev legnagyobb szélhámosai, de esztelen vállalkozásaikról, öngyilkos hõstetteikrõl éppúgy ismertek. Arel szent állata a sólyom, elpusztítása a legnagyobb véteknek számít a szemében. Szentélyei a kontinens erdeiben, magányosan állnak, csak fából, vagy más növényi anyagból épülnek. Kultusza elsõsorban az Északi Szövetség államaiban, illetve a délvidéki Yllinorban terjedt el.

Arguren

Legendás városállam a Quiron-tenger medencéjének délkeleti részén; beszélõ neve a közös nyelven Ezüstrévet jelent. A hagyomány szerint nagymúltú, különös nép menedéke volt a Hatodkor zûrzavarát követõ felvirágzás idején, gazdagságát és hatalmát õsi (talán még a kyrek elõtti idõkbõl származó) titkoknak köszönhette. Urait bizonyos források alakváltó zaudereknek, mások õrült mágusoknak, megint mások anur szakadároknak vélik - tény mindenesetre, hogy a tizenharmadik Zászlóháború idején (P.sz. 3616) egy toroni hajóraj megközelítette, és tûzköpõkkel elpusztította. A shuluri Birodalmi Levéltárban, mely a Hetedkor hajnala óta minden valamirevaló hadijelentést megõriz, csak a támadásnak találni nyomát, partraszállásra (bizonyára jó okkal) sem ekkor, sem késõbb nem került sor.

Arguren romjainak helyét mostanság már csak a beavatottak, az északi és a császári kémszolgálat tisztjei - s persze egyes kalandozók ismerik.

Armador Dogan an Godora

A hajdanvolt Godorai birodalom grófja, Ranagol eltökélt híve. A kardforgatáson kívül a sötét tudományok gyakorlásában is jeleskedett. A Pyarron szerinti 1675-ben bekövetkezett halálát örök vetélytársa, Raginal Gramen (birodalmi õrgróf) árulásának tulajdonítják. A hagyomány szerint szörnyû esküvéssel fogadta: visszatér.

Aquirok

Nem emberszerű ősfajok; tisztázatlan körülmények közt kerültek Ynevre az idõk hajnalán. Valaha a napvilágon éltek, az Ûidõk háborúi azonban a föld vagy a víz alá kényszerítették õket, ahol korcs civilizációik a mai napig léteznek. Aquir a sötét mágia legtisztább nyelvezete; olyannyira átitatódott a fekete mágia hatalmával, hogy minden egyes vigyázatlanul kiejtett szó halált, vagy még rosszabbat jelent a próbálkozók számára. Shackallor, a Kráni Tizenhármak leghatalmasabbika Sötét tudomány címû munkáját aquirul írta, s csak utóbb ültette át emberi nyelvre. Az aquir elsõsorban írott formában ismert, kiejtésével ma már csak egyes kráni varázslóiskolák, nekromanciával foglalkozó mágusok, s persze maguk az aquirok vannak tisztában.

Aquir Háborúk Kora

Újabb bizonytalan meghatározás; feltehetőleg a Másod- és Harmadkor fordulójára tehető véres elf-aquir csatározások ideje. Bizonyosan eltartott legalább másfélezer esztendeig, s jókora, az időjárásra és a földrajzra kiható változásokat eredményezett. Az első Káoszkor végét jelezte – az aquirok a föld alá kényszerítését az elfek azóta rendszeresen megünneplik. Ezidőtájt veszett el az ómágia jó része is.

Asa Foetida

Bántó illatú füstölő, melyet démonidézésekkor égetnek el a beavatottak. Titkos összetevői: kráni bürök, fekete henna, bezoárkő, mandragóragyökér és még sok kráni, és egyéb növény.

Ashirru

Kráni elf beavatott, mágiahasználó, akinek szakterülete a különféle asztrális manipulációkat öleli fel, első sorban az asztrálsíkon honos élőlények uralma alá hajtását. Mestersége inkább a démonidézőkével rokon, mint a közönséges asztrálmágusokéval, mert gyakran igényel kíméletlen erőszakot, sőt, véráldozatot.

Bannara

A különleges kráni mérgek összefoglaló neve. A fejlettebb bannarák, már mágikus úton kitenyésztett, élő, tudattal rendelkező szervek.

Beavatott

Speciális feladatkört ellátó nagytekintélyű személyek egyes kráni fejvadász-klánokban. Például: boncmester, démonlovas, méregmester, tűmester stb.

Birak Gal Gashad

A Hetedkor leghíresebb gro-ugoni vezére; alakja köré már életében legendák szövõdtek. Az ork írásbeliség hiányosságai miatt nehéz - ha ugyan nem lehetetlen - születésének pontos dátumát meghatározni, ám szinte bizonyos, hogy a nagy esemény a Pyarron szerinti 3500-as évek elején történt: Gashad tetteirõl a III. évezred derekán már rendszeresen megemlékeznek az északi krónikák.

Azt tartják róla, az orkok által ismert világ egészét bejárta - erre vall, hogy számos nyelvet beszélt, s hogy ízlése, stílusa is pallérozódott valamelyest. Toron oldalán vett részt a tizenkettedik és tizenharmadik Zászlóháborúban; Calyd Karnelian apjához, Abaszisz partmenti szigeteinek akkori hercegkapitányához a fegyverbarátság erõs köteléke fûzte.

Százötven évesen, bölcsen és viharverten, élõ legendaként tért meg fajtársai közé Gro-Ugon gyepûire. Párviadalban legyõzte a Látók törzsének fõnökét, s átvette az uralmat az orkok által Ag'Garachnak (Nagy Lapos) nevezett síkságon. A nemzetségek 3624-es háborújában megint diadalmaskodott, ám sikerével számos ellenséget szerzett más törzsek, valamint a Kard Testvériség soraiban. 3640 telén híre kelt, hogy bérgyilkosok végeztek vele - a szóbeszédek hátterében természetesen õ maga állt. A Látókat ettõl fogva hivatalosan elsõszülöttje, Damer vezette, akit számos különös fortélyra - így a betûvetésre is - kitanított.

Tudomásul vette, hogy népe rabszolgákat tart, bár a szolgák leölését és kínzását nem engedte - az okos önérdek mást diktált neki. Áldását adta a Kacagókkal kötött formális szövetségre, ám kíméletlenül torolt meg minden, a Látók életterének megnyirbálására irányuló kísérletet. Számos asszonyt emelt maga mellé, akiktõl az idõk során - óvatos becslések szerint - két-háromszáz gyermeke született.

A titokzatos Bid'Barugh (Acélkarú Szellem-Atya) tudata fejlesztésében találta meg az igazi felüdülést. Bár megjelenése nem sokban különbözött a többiekétõl, tiszteletet parancsoló személyiségével elsõ látásra kirítt közülük, s primitív nyelvezetüket sem minden malícia nélkül használta. Elméjének hatalma idõs korára - mire szedett-vetett hadai egységes, ütõképes sereggé lettek - egy kalandozónak is dicsõségére vált volna.

Különleges képességeit és rendkívüli intelligenciáját felhasználva rövid idõn belül olyan államot hozott létre, mely, ha fõvárosa nem is volt - sõt, területileg sem lehetett behatárolni, hisz a törzsek állandó vonulásban, mozgásban voltak -, szervezettség dolgában az északi birodalmakkal vetekedett. Gashad mesterien egyensúlyozott Toron és a Szövetség között a tizennegyedik Zászlóháború során: zsákmányszerzõ hadjáratot indított délnyugatnak, az erõsségek, a seregek útjából azonban rendre kitért. Mondják, tanáccsal látta el a kilencedik visszaszerzésére küldött kalandozókat, s hogy ügynökei számos információt váltottak csengõ aranyakra Doranban - igaz vagy sem, tán csak õ maga tudja. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a Szövetség vinali gyõzelmének híre már a hazavezetõ úton érte, s hogy csapataival már-már csodás módon tért ki a délnek zúduló ilanori lovasság útjából; mikor Gro-Ugon gyepûin harcba szállt a Vérivók megritkult seregével, gyõzelme egy pillanatra sem lehetett kétséges.

A belháború - akár az embereké - persze nem fejezõdött be egykönnyen. A Kard Testvérisége által feltüzelt Irtóztatók és Irgalmatlanok, no meg a Vérivók hírmondói kemény ellenfélnek bizonyultak. Gashad, hogy fölényüket kiegyenlítse, maga mellé állította és felfegyverezte a Holdimádókat - e kis lépés döntõ fordulatot hozott a küzdelem menetében. 3702-ben az Acélkarú Szellem-Atya csapatai elfoglalták Reagot, felégették a Kard Testvériségének Fekete Erõdjét, s kíméletlenül leszámoltak a Weeb'Bhaeru-Shadagg'Ghaukar (a Bhaer-Shadaggnak Tetszõ Nagy Liga) ellenségeivel. Gashad itt állta ki utolsó próbáját: úgy határozott, nem telepszik Gro-Ugon trónjára. A posztot - s a vele járó terhek legjavát - másodszülöttjének, Badridnak engedte át, majd kíséretével a fõvároshoz közeli Arush-Mugába vonult vissza.

Itt keresték fel utóbb (P.sz. 3711-ben) a Tier Nan Gorduin nyomát kutató kalandozók. Gashad, aki kémei révén már tudott róla, hogy a hírneves bárd az északnyugati bányák egyikében raboskodik, menlevelet, harcosokat és szekereket bocsátott az emberek rendelkezésére, de nem fogadta el aranyaikat - e gesztus egy három évszázadot átölelõ pályafutás méltó záróakkordja volt. Alyr Arkhon és társai kiszabadították Gorduint, s noha megtartaniuk nem sikerült (a bárd ekkor már az Álmok žrének befolyása alatt állt) néhány nappal késõbb, Látó harcosok díszkísérete mellett bántatlanul hagyták el Gro-Ugont.

Gashad teste a Pyarron szerinti 3715 óta kõsírban pihen a Zeeb folyó torkolata közelében, ahol valaha megszületett. Szarkofágjára ismeretlen kezek vésték a közös nyelvû feliratot: HžS - ÉS MAJDNEM EMBER.

Birodalmi Emlékezet

Kráni neve: Har’gunn ta Karthinmak

Krán történelmét összefoglaló mû, amelyet egy ismeretlen szerzetesrend tagjai írtak majd három évszázad alatt. Elsõ példányát Igrain Reval hozta magával kráni fogságából. A szöveg metafizikus allegória, mintsem történeti munka

Birodalmi Fejvadászklán

Ezt a rettegett Köteles Rendet P.sz. 1224-ben alapították a Kráni Tizenhármak. A feladata a legfelsőbb birodalmi érdekek foganatosítása volt. A klán nyolcvan fejvadászt, és húsz szabad vadászt számlál.

A Birodalmi Fejvadászok nem alkotnak külön szervezetet, nem képeznek növendékeket, nem foglalkoztatnak, mesterembereket, kémeket, belső szabályaik a külvilági lovagrendeket idézik, mely közvetlenül a Kráni Tizenhármak irányítása alá tartozik. A szervezet tagjai a Birodalom, és Grovik klánjaiból választott fejvadászok, a hivatásuk legjobbjai, minden esetben emberek.

A több évtizedes képzés alatt a vadászok páratlan mentális csiszoltságra, és számtalan különleges képességre tesznek szert. Mindannyian ismerik a mágiát, és gyakran alkalmazzák is; harcmodorukat aquiroktól, és démonoktól tanulják.

Birodalmi Légiók

Elméletileg Krán minden tartománya köteles egy tízezer fős Birodalmi Légiót tartani, ez azonban a helytartók hatalmának, és lojalitásának függvénye. Ezek nem ritkán fegyelmezetlen orkcsürhék, vagy gyülevész nomád lovasok. Igazi, ütőképes seregei, az örökletes helytartó-dinasztiákkal rendelkező tartományoknak vannak, meg természetesen azoknak, ahol a Kráni Tizenhármak töltik be a consulari posztot. Ezek azonban Ynev legfélelmetesebb hadai. A határokon kívülre rendkívül ritkán vonulnak, az utolsó ilyen a Pyarroni Dúlás volt.

Beriquel

Ynev második legnagyobb kiterjedésû szigete, mely a legõsibb forrásokban Bórogként (Homályfölde) szerepel - innen származik a törpék, a keleti barbárok és a tarranok népe. A Pyarron szerinti II. évezred derekán néhány telepesekkel zsúfolt hajó indult útnak Ynevrõl, s Beriquel partjain csakhamar kolóniák létesültek. Néhány évtizeden át élénk volt a kereskedelem, a harmadik ezredforduló elején azonban minden kapcsolat megszakadt a vakmerõkkel. Azóta is rejtély, milyen sors jutott osztályrészükül.

Boncmester

Magas beavatotti rang a Szabad rendekben. Ő látja el a vadászok harcban szerzett sebeit, orvosolja a betegségeket, fertőzéseket, ő vallatja ki a foglyokat, és végzi ki az elítélteket, és boncolja fel és vizsgálja a halott tetemeket.

Boszorkányerõd

A toroni fõváros, Shulur öblével szemközt emelkedõ sziget, a kopár Daumyr egyetlen építménye. Irdatlan kõ csonkagúla; sok száz öllel magaslik a tenger szintje, a sárkányfogakként meredezõ zátonyok fölé. Mondják, maguk a lázadó kyr Hatalmasok, az Ûbirodalom bukásának okozói emelték, s sötétjébe rejtõztek azóta eltávozott isteneik haragja elõl. Manapság a Boszorkánymesterek, Toron legrettegettebb fekete mágusai lakják - halandó lény akaratuk ellenére sosem léphet falai közé, a hagyomány szerint a mindenkori császárnak is csak egyszer (a trónralépés napját követõ éjjelen) adatik meg, hogy gazdáival személyesen találkozzék.

Saját kikötõje, látható bejárata nincs. A néphit terjedelmes alagútrendszert sejt a Boszorkányerõd alapzatául szolgáló sziklatömb mélyén, melynek vízalatti kapuit mágikus és mechanikus csapdák, gyilkos kedvû õsi fajzatok vigyázzák.

Calyd Karnelian

Abaszisz partmenti szigeteinek szülötte, Antoh-hitû hercegkapitányi család sarja; a Pyarron szerinti 3645. esztendõben jött a világra. Legendásan hosszú életet élt: a Tier Nan Gorduin nyomát kutató yllinori embervadász, Tristana még a P.sz. 3700-as évek elején is szót válthatott vele.

Karnelian pályafutását apjának számos vétke, Toron melletti kiállása határozta meg. A Quiron-tenger északi partján gyûlölt, megvetett volt családja neve, a terjengõ mendemondák már a kereskedelmi kapcsolatokban is fennakadást okoztak. Calyd viszonylag fiatalon, az Ifinben székelõ nagykirály és a toroni Boszorkánymesterek akarata ellenére került tisztségébe - beszélik, a sikerben része volt az akkor még ifjú ilanori dalnoknak is -, s ettõl fogva mindent elkövetett, hogy famíliája becsületén esett csorbát kiköszörülje. A sors ismét összehozta Tier Nan Gorduinnal; kettejük ismeretsége a tizennegyedik Zászlóháború idején mélyült igaz barátságga, mikor Gorduin - noha a Szövetsétõl erre külön utasítást nem kapott - kimenekítette Alidarból a hercegkapitány jövendõbelijét, a fejedelmi párnak nevelt Salinát.

Karnelian megerõsödve került ki az éveken át húzódó fegyveres konfliktusból, s bár úgy döntött, meghagyja Abaszisz trónján a legyõzött nagykirályt, szigetbirtokát ettõl fogva igazi szuverén módján kormányozta. Azt tartották róla, nem csupán a Szövetség koronás fõi és a dorani mágusok bizalmát élvezi, de birtokában van az abbit-acél elõállításának módszere is. Tény, hogy a hercegkapitány falanxai nagy mennyiségben használták e kivételesen kemény fémet, s hogy a nagykirály évtizedeken át aranyak tízezreit küldette Karnelian kincstárába - a közhiedelem szerint azért, hogy az Ifinbõl kiszivárgott titok legalább a tág értelemben vett "családban" - a déli parton - maradjon. (lásd még: Szigetbirtok)

Calowyn

A kyrek õshazája; egyes forrásokban Vörös Kontinensként szerepel. Noha szinte felmérhetetlen távolság választja el Ynevtõl, idõrõl idõre felbukkannak nálunk onnét érkezett utazók, s nem egy kalandozó vallja, hogy maga is megfordult arrafelé.

Crewoini Õstár

A Déli Kolostorokban élõ szerzetesek által írott történelmi összefoglalás, amely a benépesülés évszázadaitól fogva egész Dél-Ynev fejlõdését nyomon követi.