Alabárdos
ismeretlen 2005.03.15. 21:19
...Jó szerepjáték során, ha bajvívóval játszunk, illetve, ha a partiban található ilyen kasztú karakter, gyakran egyszerre két probléma merül fel vele kapcsolatban...
Webstyle produced NavBar
hitetlenhomepage
Alabárdos
HÁTTÉR, ELŐZMÉNY, AVAGY MIÉRT PONT
ALABÁRDOS?
Jó szerepjáték során, ha bajvívóval
játszunk, illetve, ha a partiban található ilyen kasztú karakter, gyakran
egyszerre két probléma merül fel vele kapcsolatban. Az egyik elméleti, a másik
gyakorlati gond. Egyfelől, a bajvívó alapjául szolgáló személyek a földi
középkor ama szakaszában jelentek meg, mikor a lovagi hadviselés már eltűnt. Úgy
mentalitásukban, mind eszközeikben és életvitelükben gyökeresen különböznek
attól a nemesi rétegtől, amit nagybetűs lovagoknak nevezünk. Anakronisztikus és
beilleszthetetlen a bajvívó kaszt Ynev egészére, ahol egyáltalán nem
beszélhetünk a lovagkor alkonyáról vagy nemlététről. Még ha csak Shadonban, és
csak a legnagyobb városokban játszunk, páncélos vitézekkel, gyalogos harcosokkal
akkor is találkozhatunk. A páncél és a bajvívó olyan dolgok, mint a nappal és az
éjszaka. Nem férnek meg egymás mellett, hiszen az egyik a másik eltűnésével
jelent meg a történelemben. Gyakorlati ágon pedig egy ilyen bajvívó képtelen
ellátni harcos teendőit azon a hagyományos fantasy elemekkel építkező Yneven,
amelyet alapkoncepciójában a vértes harcosok, lovagok, emberszabásúnál nagyobb
és ettől jelentősen eltérő kreatúrák fémjeleznek. A probléma részletes taglalása
az RPG.HU fórumán, a Magus topicon található, Die, Sics és Bocso lektorálásával.
Most a bajvívó kaszt újraformálásával foglalkozunk, illetve egy módosított, új
kaszt közreadásával.
Az alabárdosok a M.A.G.U.S.
szabályai szerint a harcos főkaszt tagjai. Ha pontosan meg akarnánk határozni
közös jellemüket, különös átmenetet képeznek a harcos a lovag és a bárd közt. Az
alabárdos, mint látni fogjuk, egyszerre kettős funkció betöltésére hivatott.
Mestere fegyverének, a direkt egy az egy elleni párviadalok eldöntésére kitalált
vívótőrnek, vagy vívókardnak, ugyanakkor, ha nem "szürke hétköznapjait" éli,
könnyen vértezett testőr, alabárdos harcos. Mentalitása mégis közelebb viszi a
lovaghoz és a bárdhoz, ám semmi olyan különleges képessége nincs, ami indokolttá
tenné, hogy máshová soroljuk be, mint a harcos főkasztba.Paradox módon alapvető
különbségeket mutat más harcosokhoz mérve, választása sok megszorítást ró a
játékosra és mesélőre egyaránt.
Az alabárdos minden esetben lovagi
címmel rendelkező nemes, legtöbbször shadoni származású. Természetesen vannak
nem shadoni születésű alabárdosok is - Gorvikban is nagy múltra tekint vissza ez
a mesterség, de a pyarroni államszövetség bármely területén, sőt, Észak-Yneven
is találkozhatunk - nem zsoldosokkal, hanem itteni értelemben vett -
alabárdosokkal. Mégis, szinte kilencvenöt százalékban csak és kizárólag Shadonra
jellemzők, s ennek oka abban keresendő, hogy az az életforma, amely az alabárdos
kialakulását kívánatossá és lehetségessé tette, Shadonban alakult ki és
csúcsosodott ki legkorábban, legteljesebben. A külországi alabárdosok (Gorvik
kivételével) mindig shadonból elszármazott mesterektől tanultak - erről a
képzettségekben még lesz szó. A shadoni születésű és külhoni alabárdos testőrök
közt játéktechnikai szempontból is különbséget kell tenni - ahol ilyen különbség
található, arra külön hivatkozás hívja fel a figyelmet. Az alabárdos testőr
neveltetése már gyermekkorában megkezdődik, noha ekkor még korántsem biztos,
hogy valóban alabárdos lesz belőle. A szellemi és ideológiai nevelést
mindenesetre maradéktalanul megkapja. Azt a fajta viselkedésmódot sulykolják
bele, amely az újhullámos shadoni lovagi divatot és erkölcsöket jellemzi. Ez az
új lovagi réteg - melynek megjelenése durva közelítéssel a psz. 3600-as évek
elejére datálható - szakít a puritán egyszerűségében nemesi erényeit és
felsőbbrendűségét hirdető régi lovagi erényekkel. A nyers fizikai erőn
felülhelyezi az elme erejét. A harckészséget nem sokkilós csatacsákányok és
lovagi pallosok megemelésében méri. Egy változó és új alapokra helyeződő világ
új lovagi réteget kíván, amely nem csak ősei nevével, de műveltségével és
rátermettségével éppúgy rászolgál a szélesebb néprétegek feletti uralomra, mint
puszta fizikai megjelenésével és erejével. Az alabárdos elméje élesítése mellett
nap mint nap igyekszik tökéletesíteni speciális harckészségét, a bajvívást: az
egy az egy elleni, páncél, pajzs és egyéb vért nélküli, mindennemű mágiát és
felsőbb hatalmak beavatkozását mellőző, egy szál karddal történő párbajt, ahol a
testi ügyesség, a fürgeség és az éles szem éppoly szerepet játszik, mint a
sziporkázó értelem, a villámgyors gondolkozás és a parádés
kifejezésmód.
Mint kiviláglik, fizikai
tulajdonságaik közül az ügyességet és a gyorsaságot fejlesztik, hiszen
tradicionális fegyverük, a vívótőr (rapier, rapír) inkább ezeket kívánja meg az
erővel és az állóképességgel szemben. A nemesi és nemes lovagi neveltetés
természetesen nem csak a fizikai képességek csiszolásából áll, a reménybéli
alabárdosok szellemük csiszolását sem hanyagolják el. Az alabárdosok kívülálló
számára meglehetős hangulatembernek tűnhetnek, akiket pillanatnyi érzelmeik
irányítanak, kiszámíthatatlanok és szeszélyesek. Valójában asztál képességük nem
különösebben alacsonyabb, mint akármely más harcos főkasztú karakteré - igaz,
nem is jobb. Az érzelmeket meglovagolva, a kedélyek hullámzását kihasználva az
alabárdos keresi a lehetőséget a bizonyításra és személyes dicsőségének
öregbítésére. Az alabárdos tehát kisgyermek kora óta egy újfajta, de rohamosan
terjedő nemesi légkörben nő fel, s éppen ezért elsősorban úriembernek készül.
Mint minden nemes, egyrészt becsületből, másrészt kedvből is kutya kötelessége
hadba vonulni, ha hűbérura úgy kívánja. Természetesen egy nemes, ha kellő
hatalommal és befolyással rendelkezik, maga is kezdeményezhet valamilyen mértékű
hadjáratot, ám a bajvívó taglalásakor ez nem nagyon játszik szerepet. A harcba,
háborúban az alabárdos egy speciális réteget képez, többedmagával együtt. Az
alabárdosok - nem tévesztendők össze az alabárd-szerű fegyvereket használó
reguláris csapattestekkel! - közvetlenül nem vesznek részt az ütközetben, sem az
élbolyban, sem a tartalékban nincs helyük. Nem tartoznak a vértes gyalogsághoz
és a lovassághoz sem. Az alabárdos kasztba tartozó nemes lovagok a csatát
irányító, illetve az ott résztvevő nagyurak - egyházi és világi hatalmasságok -
saját kíséretéhez, védőrségéhez, reprezentatív háznépéhez tartoznak. Csatába az
esetek többségében csak akkor bonyolódnak, ha az ellen körbevette őket, és a
generálisokat, főpapokat, egyéb főúri nagyságokat ki kell menteni a biztos
fogságból, netán a halál karmából.
Békeidőben palotaőrség,
díszkíséret, exkluzív küldöttség (követség) és egy sor hasznos-haszontalan
feladat a teendőjük. Lásd még az ynevi alabárdosok c. részt.
HARCÉRTÉKEK
Az alabárdosok harcértékei
megállják a helyüket a harcosok kasztjában. Kiváló fegyverforgatók, bár
specializáltságuk nem mindig válik előnyükre. Egy alabárdos KÉ alapja 9, TÉ
alapja 20, VÉ alapja 75, s itt mindössze egy hozzáfűzni való akad - az alabárdos
soha, semmilyen körülmények közt sem fejleszti célzó tudományát - CÉ alapja 0.
Egy alabárdos sohasem alacsonyodik le odáig, hogy íjjal meglőjön valakit, vagy
tőrt dobjon kiszemelt ellenfele irányába. Ez számukra nem elegáns megoldás,
amelytől egy igazi úriembernek tartózkodnia illik. Az alabárdos minden TSZ-en
(már az elsőn is) 12 HM-t kap. Ezt tetszés szerint oszthatja szét TÉ, KÉ és VÉ
értékei közt, azzal a megkötéssel, hogy TÉ-jét és VÉ-jét minden alkalommal
legkevesebb 3-3 ponttal köteles növelni.
ÉLETERŐ ÉS
FÁJDALOMTŰRÉS
Ebben bizony alulmaradnak a
Harcos főkaszt többi tagjával szemben. Bár egészségesen élnek kisgyermekkoruk
óta - a betegeskedőkből aligha lesz délceg testőr - nem lehet róluk elmondani,
hogy a fájdalom elviseléséhez hozzászoktatták volna őket. Előéletük során
negyedannyi megpróbáltatásnak sincsenek kitéve, mint mondjuk egy gladiátor.
Életerő- és Fájdalomtűrés-pontjaik száma viszonylag alacsony. Az alabárdos FP
alapja 5, amihez Akaraterejének és Állóképességének tíz feletti részét adhatja
hozzá. Szintenként további k6+3 pont járul ehhez az értékhez. ÉP alapjuk 5,
amihez Egészségük tíz feletti értéke járul hozzá.
KÉPZETTSÉGEK
Ez az első pont, ahol a
nagyobb különbség mutatkozik a Harcosok és az Alabárdosok között, s itt válik
külön a shadoni és az egyéb helyről származó Alabárdos karakterek útja is. A
shadoniak előtörténete egyértelmű. Nemesnek születtek, családjuk a legjobban
taníttatta őket, a mester a legtöbb esetben nevelő is. Egy személyben oktatja az
ifjút a tudományokra, a vívásra és az illemre. Bevezeti az Alabárdost a Bajvívó
Kódex (lásd a harcosok és barbárok idevágó fejezetét) előírásának világába,
beleneveli azokat a viselkedési normákat, amiktől az Alabárdos egész későbbi
élete során nem szabadulhat. Egy szó mint száz, egy újfajta shadoni nemes
lovagjelöltet farag belőle. Mivel gyermekkora és ifjúságának jó része tanulással
telik, kézenfekvő, hogy az Alabárdos karakter induláskor sok Képzettséggel
rendelkezzék. Az Alabárdos bajvívó jelleme azonban önállóságon és karakánságon
alapul - az, hogy önmaga szabja meg későbbi sorsát és szerepét éppoly erős
pontja a neveltetésének, mint az udvari etikett. Az alabárdost arra nevelik -
főleg Shadonban és Gorvikban - hogy utasítást és regulákat ne tűrjön, kivéve, ha
az egyértelműen nem feljebbvalójától, vagy egy nálánál sokkalta rangosabb
valakitől származik. Ám az efféle szabályok semmibe vétele kiváló lehetőség,
hogy "bajt vonjon a fejére", s ezáltal remélhetően becsületbéli párbajba
keveredjen. Az Alabárdos viszonylag sok Képzettséggel indul, ám későbbi
szintlépései során annál kevesebb KP-vel kénytelen beérni. Míg alacsony
szinteken kimagaslik a többi Harcos főkasztú karakter közül, ez a határ idővel
elmosódik. KP alapja ezért 4, amihez szintenként 6 pontot költhet (már az első
szinten is).
Az Alabárdos rendelkezik
mindazon Képzettségekkel, melyek egy Harcos főkasztú karaktert jellemeznek.
Ezeket azonban nem köteles elsajátítani - az Alabárdost megformáló játékos
dönthet úgy, hogy egyik-másik Képzettséget nem veszi fel, cserébe valamely más
területen kíván jártasságot szerezni. Ez esetben az adott Képzettségért járó KP
pontot megkapja, s szabadon elköltheti másra. Más képzetségeket kötelezően fel
kell vennie, mert ezek révén lesz a Harcosból Alabárdos. Ezek az elhagyhatatlan
Képzettségek dőlten vannak szedve. Az Alabárdos Képzettségei az 1.
szinten:
Képzettség |
Fok/% |
1 fegyver használata
(alabárd) |
Af |
1 fegyver használata
(tőrkard) |
Af |
1 fegyver használata |
|
Lovaglás |
Af |
Úszás |
Af |
Futás |
Af |
Lefegyverzés (csak
tőrkarddal) |
Af |
Fegyverismeret
(tőrkard) |
Af |
Írás - olvasás |
Af |
Pszi |
Af |
1 nyelv ismerete
(anyanyelvi szint) |
Af5 |
2 nyelv ismerete |
Af4, 4 |
Heraldika |
Mf |
Legendaismeret |
Af |
Történelemismeret (saját
országa) |
Af |
Etikett |
Mf |
Éneklés - zenélés (egy
hangszer) |
Af |
Tánc (udvari stílus) |
Mf |
Mászás |
15% |
Esés |
20% |
Ugrás |
10% |
További szinteken az
alabárdosok a következő képzettségeket sajátítják el:
TSz. |
Képzettség |
Fok/% |
4. |
Fegyverhasználat
(tőrkard) |
Mf |
5. |
Lefegyverzés
(tőrkarddal) |
Mf |
6. |
Nehézvért viselet
(mellvért) |
Af |
Néhány hozzáfűznivaló itt is
akad. Az Alabárdosok mindaddig nem vehetnek fel új Képzettségeket, amíg egy, már
meglévőt Af-ról Mf-ra nem tökéletesítettek. Ebbe nem tartozik bele az, amikor
szintlépéskor Mf-ot kap a karakter. Ennek a megkötésnek az az oka, hogy az
Alabárdos jelleméből fakadóan mindaddig nem nyugszik, amíg tőkéjre nem fejleszti
azt, amibe belevágott. Maximalista mentalitásukat és szemléletüket ragyogóan
tükrözi ez a szabály. Ám, ha egy adott Képzettségből megtanulta az, amit ember
elsajátíthat (azaz a Mesterfokot), tüstént új érdeklődést választ. Ügyelni kell,
hogy ezek az új Képzettségek összhangban legyenek a már meglevőkkel.
Csatabuzogány használatát és alkímiát, herbalizmust és
méregkeverést/semlegesítést sohasem fog tanulni egy Alabárdos sem, hiába
nagyszerű és hasznos Képzettségek. Ugyanakkor nyelvet, történelmet, szexuális
kultúrát, hamiskártyát, színészmesterséget, netán a képzőművészet valamely ágát
szívesen pedzegeti.
Általánosságban elmondható,
hogy az Alabárdos nemes lovag, ha ki kell állni valamiért, s nagystílű
szélhámos, ügyes szóforgató és szenvedélyes érvelő, ha el kell érni valamit.
Lovag, bárd és harcos egy személyben.
Az etikett képzettség itt és
most arra vonatkozik, hogy az Alabárdos ismeri hazája, s régiójába tartozó két
másik ország etikettjét. A szülőhazájára vonatkozó etikettet Mf-on, a többit
Af-on érti.
Legendaismerete jobbára
lovagi hőskölteményekre és eposzokra támaszkodik. Saját országának héroszait és
legendáit jobban, a külvilág eseményei közül csak a kiemelkedőket ismeri.
Nehézvért viseletet csak a rá
jellemző, speciálisan a kaszt számára kidolgozott mellvértre kap. Ezzel
kapcsolatban bővebb információk találhatók az Alabárdos fegyvertára pont
alatt.
Nyelvismeretéről elmondható,
hogy amíg egy nyelvet magas fokon nem beszél (legalább Af4), addig nem vág újabb
nyelv elsajátításába. Az alabárdos nézetei szerint az ember vagy tökéletesen és
választékosan beszél, vagy sehogyan.
Shadonban és Gorvikban van
igazán hazája az Alabárdosoknak, de külhoni országokban is találkozhatunk velük.
Képzésük minden esetben kétrétű - nagyvilági lovagi stílusukat egy gorvikból
vagy shadonból elszármazott nevelőmester alapozza meg és csiszolja tökéjre, míg
alabárdos tisztséget egy fontos és tehetős nemesember, uralkodó, egyházi vezető,
stb, testőrgárdájában szerezhetnek az ottani mesterektől.
AZ ALABÁRDOS
FEGYVERTÁRA
Az alabárdos - nevével
ellentétben - fő fegyverének a rapírt, azaz a vívótőrt tekinti. Shadonban és
Gorvikban ez a vívótőr a rapír, más országokban, főleg Észak-Yneven a hosszúkard
és a rapír ötvözéséből született kardot tartják hozzájuk méltónak. A két kard
közt minimális eltérés figyelhető meg, vívásra, párbajra mindkettő tökéletesen
alkalmas. A hosszúkard és a rapír ötvözetét először a déli Predocban kezdték el
alkalmazni, innét a neve is: predoci egyeneskard. Vívóstílustól függően, az
Alabárdos oldalán és bal kezében gyakran bukkan fel a hárítótőr. A Shadoni
Párbajkódex nem csak, hogy engedélyezi, de külön fejezetekben taglalja a csak
ezzel a kiegészítő fegyverrel történő vívás különféle szabályos módozatait,
illetve a rapír-hárítótőr egyidejű használatát. Gorvikban néhol a hárítótör
helyett a stilettot, ezt a csak és kizárólag szúrásra tervzett, hengeres, él
nélküli, széles keresztvasú dísztőrt láthatjuk. Harcértékben a hárítótőr és a
stiletto közt nincs sok elétérés.
Az alabárdos másodlagos fegyvere az
alabárd. Ennek rendkívül sokféle változata és verziója létezik, sokszor
országonként is. Shaodnban például nyolcféle alabárdtípust tartanak számon,
melyeket egy ilyen alabárdos szégyenkezés nélkül használhat. Az egyszerűség
kedvéért nem teszünk különbséget Harcértékekben ezek közt - amúgy is inkább csak
kinézetre különböznek. Funkciójuk egyértelmű - a vértek átlyukasztására, a
pajzstartó kar lebénítására, a lovas nyeregből való kirántására és a roham
(gyalogos vagy lovas) megtörésére. Általános tévhit, hogy az alabárd - mint a
többi szálfegyver - egyrészt ormótlan, másrészt lassú, harmadrészt esetlen, és
nem utolsósorban nemtelen fegyver. Ez utóbbi pont kétségkívül igaz a
kaszából-kapából áteszkábált alkalmatosságokra, ám azt senki hozzáértő nem
vonhatja kétségbe, hogy egy alabárd bőven lehet olyan szép és művészi
kidolgozású, mint akármelyik kard (lásd képtár). Az ormótlanságára pedig az a
válasz, hogy az alabárddal háromféleképp lehet támadni anélkül, hogy "célba"
kellene fordítani - a két végével és a közepével. A használat módja mindig attól
függ, milyen a harci helyzet. Ha az első számú támadás sikertelen, nem kell
ismét visszahúzni, majd új csapásnak vagy szúrásnak nekihuzakodni - elég
továbbpörgetni a fegyvert, s a másik felével zsibbasztó erejű ütést mérni, vagy
a közepén keresztbe fogni és mint a botvívók, úgy támadni.
Kétségtelen, hogy az
Alabárdos csak kevésszer van arra szorulva, hogy testőri alabárdját harcban is
használja. A harc számára a bajvívásból és a párbajból áll, ezt pedig karddal, a
fegyverek királynőjével kell megvívni. Mindazonáltal ha a csatatéren vagy
spontán helyzetben kényszerül harcra egy vértes, pajzsos, netán lovas
ellenféllel szemben, az ilyenkor fogpiszkálóvá degradálódó kis vívótőrön kívül
más fegyvere is akad.
Az Alabárdos a létét
elsősorban a csatatereknek és a harcnak köszönheti. Mint már említett volt, az
Alabárdos nem egyszerű harcos, akiket nagy tömegben vetnek be, s nem is tetőtől
talpig páncélozott lovag egy hatalmas méretű és erejű harci paripán. Az
Alabárdosok viszonylag kis létszámban léteznek, ennek köszönhetik kuriózumukat
is. Mindig egy fontos és értékes ember vagy emberek kis csoportja körül alkotnak
kíséretet, afféle dekoratív és reprezentatív testőrséget. Harcban külön részt
képeznek a főcsapatok és a tartalék mellett - ők azok, akik csak akkor
találkoznak az ellenféllel, ha a generálisokat vagy a főnemeseket kell kivágni
egy meleg helyzetből, kimenekíteni őket úgy, hogy a főségek haja szála se
görbüljön. Lovon és gyalogosan egyaránt hatékonyak, mégis ritkán jutnak
szerephez - érthető módon. Talán éppen ezért van, hogy más elfoglaltságot
találtak maguknak, talán ezért lehetséges ennek az újfajta nemes lovagi rétegnek
a létrejötte és virágzása.
Az Alabárdos tradicionálisan egy
rendkívül gondosan megmunkált és gazdagon díszített mellvértet visel -
természetesen csak csatákban és illusztris alkalmakkor, esetleg utazás közben.
Ez a mellvért jelentősen különbözik a lovagok nehéz páncélzatától - egy nyitott
és díszes sisakon kívül semmiféle kiegészítő nem tartozik hozzá - sem vállvasak,
sem lábvasak, sem karvasak, sem páncélkesztyű. A mellvért viszonylag vékony és
könnyű, ezért nem nagyon akadályozza a mozgásban, ugyanakkor lényeges védelmet
nyújt csípőtől a nyak vonaláig. Ennek a vértnek az értékei: MGT: 2 SFÉ: 2. A
mellvért és a sisak alatt semmiféle további védelem nincs, ellentétben a lovagi
vértekkel, ahol erős láncgúnya és bőr- vagy posztóvért egészíti ki az
acéllemezeket. Az Alabárdosok mellvértje a legkiválóbb acélból, ritkán abbitból
vagy mithrillből készül. Ám ezen különleges páncélok rendkívül ritkaságszámba
mennek, éppen ezért szinte beszerezhetetlenek és rendkívül drágák és értékesek.
Gyakran többet ének, mint a viselőjük (fogság vagy váltságdíj esetén). Egy abbit
vagy mithrill mellvért értékei az Alabárdos számára: MGT: 1 SFÉ: 3.
SPECIÁLIS TULAJDONSÁGOK, EGYÉB
JELLEGZETESSÉGEK
Az alabárdos ugyanolyan
személyes kötődést alakít ki a vívótőre iránt, mint az a harcosok és barbárok
kiegészítőben a bajvívó alatt olvasható. Szintén a bajvívó szintlépési
táblázatát használják, és speciális tulajdonságaik is a bajvívóval mutatnak
hasonlóságot. Elvégre az alabárdos a bajvívó egy változata. A kiegészítőben
olvasható bajvívó stílusokat is használják, s minden további információt ott
lehet elolvasni róluk.
MEGJEGYZÉSEK
Éles szemű és gyakorlott
Magus játékosok számára már világossá vált, hogy a fenti leírás a Harcosok,
barbárok c. kiegészítőből lett átvéve - majdnem egy az egyben. Ám néhol
kisebb-nagyobb módosítások találhatók, melyeknek oka a kaszt emberibbé tétele.
Ilyen módosítás például, hogy az Alabárdos ugyanúgy dobja az Asztrál
képzettségét, mint akármelyik más Harcos kasztú karakter, és a későbbi szinteken
érkező bónusz képzettségek is eltolódtak egy picit. Igazán nagy módosítás mégis
sehol sem tapasztalható, leszámítva azokat a speciális dolgokat, melyek révén
megszületett maga az új kaszt. A bajvívó kasztot csak az olyan játékok során
lehet eredményesen és következetes rendszerességgel játszani, amely reneszánsz
jellegű, ahol nincsenek szörnyek, nincsenek vértes ellenfelek. Az alabárdost,
mint a bajvívó egy változatát szintén lehet játszani az ilyen játékokban - és az
összes többi esetben is.
AZ YNEVI
ALABÁRDOSOK
Ha az alabárdos ill. a
bajvívó kerül szóba, mindenki Shadonra gondol. Épp ezért első példánk a Shadoni
Királyi Alabárdos Testőrgárda (Le Moi Dranes D'anaruen). Talán az egyik
legrégibb múltra visszatekintő, s legnagyobb hagyományokkal bíró gárda ez.
Koronával ékített címerükön két liliom mellett két oroszlán található, melyek a
királyi család iránti hűséget és a rettenthetetlen bátorságot
szimbolizálják.
A Gárda hagyományosan egy
ezredből (számszerűen furcsa módon négyszázhúsz emberből) áll. Új tagot csak
akkor avatnak, ha van üresedés, az ilyen pedig felettébb ritka alkalom. Ez
esetben is csak ajánlással lehet bekerülni, legkevesebb három alabárdos testőr
és egy gárdakapitány közbenjárása szükségeltetik. Évente, kétévente egy-két új
tagot avatnak.
A Le Moi Danares D'anaruen elsődleges
feladata a királyi család tagjainak védelme. Palotaőrséget adnak, díszszemléken
vonulnak fel, a követségbe vagy vadászatra, vendégségbe induló méltóságok
mellett teljesítenek szolgálatot. Az állandó készültség nyolcvankét fő, a
többieknek elérhető közelségben kell tartózkodni. Színük a királykék és az
arany, mellvértjük és ujjasuk ezekkel a színekkel díszített. A Királyi Gárda
tagjai számára tiltva van mindennemű párbaj és egyéb kihágás - a legtöbb
fegyelmi eljárás sajnos pont ezen pontok megszegése miatt történik. Ugyanis a
törvény kimondja, hogy a Gárda tabardját tilos vérrel szennyezni - azt azonban
sehol sem említi egy paragrafus sem, hogy a becsületbéli kérdések eldöntésének
idejére nem lehetne lecserélni az uniformist. Az sincs sehol sem kikötve, hogy a
gárdatagok nem gyakorlatozhatnak az állomáshelyükön kívül - elég, ha a színen
tartózkodik legalább még egy alabárdos, aki az edzőmester feladatkörét tölti be
- természetesen csak formaságból. S ha egy ilyen edzés netán halálos
kimenetelű... Előfordul a legjobb családban is. A Shadoni Királyi Alabárdos
Testőrgárda tagjai, akár hivatalból, akár puszta szeszélyből, a Gályák
tengerének egész partvidékén fel-felbukkanhatnak.
Szintén shadoni illetőségű a
Aux D'aniére Gárda, amely Shadon másik nagyhatalmi tömörülésének, a Bel Esstesso
hercegi családnak szolgálatában áll. Az ő színük fekete-ezüst-kék, címerük a Bel
Esstesso címer egy módosított változata - két oroszlán alabárddal őriz egy
koronát és egy kódexet. A királyi állatok itt is a határozottságot, a bátorságot
és a harciasságot jelölik, a korona és kódex pedig a Bel Estessok iránti
hű-séget és lojalitást elöli. A Gárda majdnem ugyanolyan népszerű, rangos és
ősi, mint a Királyi Gárda, ez számos kisebb-nagyobb összetűzéshez vezetett már.
Az Aux D'aniére létszáma kétszáztíz és kétszázharmincöt fő közt ingadozik, itt
nincs olyan nagy szigorúság az új és régi tagokat illetően, mint a Le Moi
Danares D'anarues esetében. Ők is egy ezredet alkotnak, három századdal. Ezen
Gárda tagjai kivétel nélkül állandóan szolgálatban van-nak, noha ez a szolgálat
lehet olyan, hogy hetekig egy városban kell "tétlenkedniük", amíg valamely Bel
Esstesso ismét útra nem kél. Számukra nem tilos a párbaj, sőt, kifejezetten
előnyös, ha minél több kardpárbaj révén bizonyítják hasznosságukat és
rátermettségüket. Egy kikötés létezik, amely némileg gátat szab a féktelen
mentalitásnak - tilos kihívóként és provokátorként fellépniük, tilos elsőnek
kardot ragadniuk. Ügyes alabárdosok számára természetesen nem jelent nagy
gondot, hogy úgy csavarják a szavakat, míg végül kesztyűt hajítsanak a
lábaikhoz.
Órákon át lehetne még
részletezni a számtalan kisebb-nagyobb shadoni alabárdos testőrgárdákat.
Zárásként következzen egy carappói, viszonylag új keletű alabárdos gárda
ismertetése. A Lerio-i Szent Hugó Fehér Gárda az első egyházi alabárdos rend.
Talán a legfurcsább mind között, hiszen hiába hatja át az Egyetlen hite minden
igaz shadoni szívét és lelkét, az alabárdos mentalitás elég távol áll a (többek
közt) egységet, szeretetet és békességet hirdető Domviktól. Íme az élő példája
annak, hogyan találkozik a hit és a kard. A Fehér Gárda tagjai természetesen
ugyanolyan, ha nem jobb nemesi "képzést" kaptak, mint más társaik, és bizony
ugyanúgy nem haboznak fegyverrel fellépni, ha Carappó érsekének fenséges
személyét veszély fenyegeti. A Fehér Gárda a Carappói Érsekség irányítása és
felügyelete alatt áll.
Címerükön hófehér alapon
arannyal szegélyezett mezőben főmotívum a három domb felett repülő, mindkét
lábával egy kardot tartó griffmadár. A három domb a carappói érsekséget, mint
három egyházi megyeszékhelyet jelöl (megtalálható az érsekség címerében is), a
griff pedig Carappó tradicionális címerállata. Ez a Gárda az érsekség
alapítójának, Lerio-i Szent Hugónak neve után címzi magát, és teljesen az
érsekség szolgálatában áll. Tagjai olyan nemesek, akik végigjárták Domvik
egyházának alsóbb lépcsőfokait, majd egyházi szolgálat helyett megmaradtak ugyan
Domvik közvetlen szolgáinak, de papi felavatási szertartásban ilyen vagy olyan
okokból kifolyólag nem részesültek. Tekintélyes, méltóságteljes figurák egytől
egyig, hivatalos egyenruhájuk is egészen más, mint a többi gárda agyondíszített,
már-már hivalkodó és direkt a feltűnést kereső öltözékei.
A Fehér Gárda díszőrséget áll
vallási körmenetek, fontosabb egyházi szertartások, áldozati bemutatások és más
reprezentatív alkalmakkor, állandó védőrséget alkotnak a carappói érseki
palotában, és a főbb papok illetve azok vendégeinek rezidenciáján. Mindennemű
fegyveres konfliktust kerülniük kell, melynek megsértése azonnali kiközösítéssel
jár - természetesen nem egyházi átokkal, csupán a Fehér Gárdától kell
megválniuk. Ám kötelességük határozottan színre lépni, ha magának Domviknak
ked-ves cselekedetet hajtanak ezzel végre - Shadonban pedig nem nehéz valamilyen
valós, vagy mondvacsinált ürüggyel a Hétarcú nevében hullatni a drága emberi
vért. Hiba lenne azt gondolni, hogy a Fehér Gárda alabárdosai a bajvívó
mentalitás megcsúfolását jelentenék. Igaz, jóval visszafogottabban és
higgadtabban gondolkoznak és cselekszenek, mint más társaik, azonban, ha a
szükség úgy hozza, egy téren sem maradnak el - sem mentalitásban, sem
virtusban.
Shadonon kívül nagy
hagyománya van az alabárdos gárdáknak Gorvikban, valamint találkozhatunk kisebb,
e két ország mintájára szervezett rendekkel a Gályák Tengerének egész
partvidékén. Természetesen csak a leggazdagabb nemesurak és egyházi vezetők
engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a hagyományos - többnyire láthatatlan
- testőrség mellett egy ilyen reprezentatív díszkísérettel is körbevegyék
magukat. Ahol egyszerre egynél több alabárdossal találkozunk, ahol nem éppen
átutazó alabárdossal szállunk meg egy tavernában, ott biztosak lehetünk benne, a
közelben egy egész gárda található. Jobb ezt észben tartani, s csak utána
cselekedni. Az alabárdosok gárdái nem fejvadászrendek, de ha magunkra haragítunk
egyet közülük, biztosak lehetünk abban, hogy egyszerre csak azon kapjuk
magunkat, egy egész gárda igyekszik a renden esett sérelem megtorlását behajtani
rajtunk...
|