Belépsz a régi várromok közé, mindenütt fák, de a vár fele még megvan, egy kisebb kőház épült középen. Furcsa, kocsmai zajok hallatszanak ki belőle. Egy öregember -bottal a kezében- feléd tart. Ősz haja a válláig ér, szürke csukjás köpönyege a földet tépett szélével súrolja. Gyorsan közelít Már felkészültél, hogy rádtámad, mágusnak nézted... Észreveszed a mosojt az arcán, majd megszólal: -Üdvözlet Kalandor! Fáradtnak tűnsz, kerülj beljebb! Nézz körül, minden amit itt látsz csak neked van!